1924-1925. évek eseményei
Az 1924. év kamarai eseményei ismét a közjegyzők egzisztenciális helyzete köré csoportosultak. Az Igazságügyi Minisztérium ugyan több alkalommal is emelte a közjegyzői díjakat, azonban a korona inflációja magasabb volt az emelkedés mértékénél. Madarász István kamarai elnök beszámolója ezt a helyzetet így vázolta: „Még mindig csak a napi megélhetést tudjuk, lefokozott igények mellett fedezni, de arról, hogy családunk számára a mi elmúlásunk esetére is legalább csak annyit gyűjthessünk, amennyivel azt a súlyos nélkülözéstől megmentsük, még mindig szó sem lehet. A kamara területén szolgálatot teljesítő közjegyzők nehézségeit fokozta, hogy az igazságügy-miniszter több új állást rendszeresített a menekült közjegyzők elhelyezésére. Bár a kamara tagjai empátiával viseltettek a menekült közjegyzők sorsa iránt, mégis érzékenyen érintette egzisztenciájukat az új székhelyek létesítése. Bajára dr. Szilágyi János, Szekszárdra dr. Csányi László, Dombóvárra dr. Guthy János, Tabra pedig dr. Csonka Zénó kapott kinevezést. Úgy tűnt, hogy az örökösödési eljárás novelláris módosítása sem fog segíteni a közjegyzők helyzetén, mivel a hagyatékok átadását a jogszabály továbbra is a bíróságok hatáskörében tartotta. 1925-ben a pécsi kamara is megemlékezett a közjegyzői intézmény bevezetésének 50. évfordulójáról. Az ünnepi közgyűlésen az aktív közjegyzők mellett megjelent Takács Jenő és Plihál Viktor, állásukról már korábban lemondott közjegyzők is. A közjegyzői jubileum alkalmat adott arra is, hogy Madarász István elnök érdemeit jegyzőkönyvben rögzítsék.