1930-1931. évek eseményei

1930-1931. évek eseményei

A kamarai tagdíj mértékét az 1930. évre évi 60 pengő összegben határozták meg. A kamara felterjesztéssel élt az igazságügy-miniszterhez, hogy lépjen fel a zugírászok, valamint a községi jegyzők magánokirati tevékenysége ellen. Pendl János a kamara írnoka az idős korára tekintettel megszüntette a munkaviszonyát a kamaránál. A közgyűlés úgy döntött, hogy a kamaránál eltöltött 45 évnyi szolgálatára tekintettel élete végéig segélyben fogja részesíteni. A kamara dr. Jedlicska Bélának 40 éves közjegyzői jubileuma alkalmából üdvözlő táviratot küldött. 1931. március 2-án elhunyt Barna Lajos sásdi királyi közjegyző, akinek a helyére a fiát, dr. Vitéz Barna Lajos közjegyzőhelyettest nevezte ki az igazságügyi miniszter. Az 1931. június 6-án elhunyt dr. Tuba János paksi királyi közjegyző állását pedig dr. Iváncsi István miskolci ügyvéd kapta meg. Az egész közjegyzői karban nagy visszhangot keltett, hogy dr. Samassa János zalaegerszegi királyi közjegyző ellen csődeljárás indult, mivel az alkalmazottait nem tudta kifizetni. A közjegyzők, így a pécsi kamara tagjai is az okirati kényszerről szóló törvény elfogadásától várták a helyzetük jobbra fordulását. A kamara kérelemmel fordult az igazságügy-miniszterhez, hogy engedélyezze a közokiratok készítésénél is az írógép használatát. A kérelmet azonban a miniszter nem teljesítette. Ismételten gondot okozott, hogy a miniszter kinevezési gyakorlata az ügyvédeket részesítette előnyben. A pécsi kamara a közgyűlésén foglalkozott a Szombathelyi Királyi Közjegyzői Kamara kezdeményezésével, amely az okirati kényszerre, illetve a „némely jogügyletek kötelező írásba foglalásáról” szóló törvényre vonatkozott. A szombathelyi kamara azt javasolta, hogy annak hatálya Budapest székesfőváros területére ne terjedjen ki. Javaslatuk másik pontja az volt, hogy az egyenes ági rokonok között kötött minden vagyonjogi szerződés érvényességi feltétele közokirat vagy ügyvéd által készített és ellenjegyzett magánokirat legyen. Ezzel együtt a községi jegyzők előtti aláírás-hitelesítés eseteit is igyekeztek visszaszorítani. A pécsi kamara megtárgyalta ezt a javaslatot, és úgy döntött, hogy nem támogatja, mert partikuláris, az ország egy részére kiterjedő jogszabályt nem lehet elfogadni, másrészt a budapesti közjegyzők és ügyvédek kirekesztése a törvény alkalmazásából megbontaná a közjegyzői kar szolidaritását.

1932. június 23-án elhunyt a kamara titkára, Rusa Ernő szigetvári királyi közjegyző, helyére Pálffy Gyula pécsváradi közjegyző került áthelyezésre. A megüresedett pécsváradi közjegyzői állásra dr. Ónody Gábor budapesti királyi közjegyzőhelyettes kapott kinevezést. Ebben az évben ünnepelte a kamara, hogy Madarász István kamarai elnökként a 25 éves jubileumát ünnepelte. A kamara tagsága az érdemeit jegyzőkönyvben rögzítette. A kamara fő törekvése a közjegyzők anyagi helyzetének javítása volt, amit a jogi szabályozás módosításával kívánt elérni. „A mai áldatlan helyzet kizárólag új, a mai kornak és lüktető életnek megfelelő közjegyzői rendtartás alkotásával, illetve a közjegyző kizárólagos okiratolási hatáskörének kiterjesztésével, a jegyzői magánmunkálatok megszüntetésével, a zugírászat lehetetlenné tételével oldható meg, különösen pedig azon terület kiterjesztése által, amelyen az okirattal való bizonyítás kizárólag csak közjegyzői okirattal történhetik. A kamara a közjegyzők anyagi helyzetének modellezésére kiválasztott egy közepes jövedelmű közjegyzői irodát, amelynek bevételi és kiadási adataival igyekezett bizonyítani az álláspontját. A kamara tagsága előtt sem nevesített iroda tiszta jövedelme az 1926-os évben 16 208 pengő volt. 1931-ben az iroda jövedelme 13 112 pengő összeget tett ki. Ezzel szemben az irodai kiadások az alkalmazottak bére, a rezsiköltségek és az adók figyelembevételével 5600 pengő 6 fillérbe kerültek, így az iroda tiszta jövedelme 5500 pengő volt. Ugyanakkor az 1932. év első 4 hónapjában az iroda bevétele csak az 1270 pengőt érte el, ami az év hasonló bevételi tendenciáit feltételezve, veszteséget jelzett. Ezért a kamara a közjegyzői díjak mérséklését határozottan ellenezte, ugyanakkor, ha a miniszter díjemelést nem kívánt elhatározni, legalább a díjak fenntartását szorgalmazta.