Dr. Bánffay Simon a Budapesti Hirlapnál

Budapesti Hirlap és a Pécsi lapok

Bánffay a Budapesti Hírlapnak írt első tudósításában a pécsi vasútvonal létesítése érdekében írt. „Császár Ő Felségének a dunántúli vasúthálózat létesítését megengedő legkegyelmesebb kibocsátása nálunk osztatlan örömöt okozott. Abból látjuk, hogy városunknak is tulajdoníttatik némi fontosság, midőn nyíltan kimondatik, hogyha netalán Pécs a körülmények által kijelelendő vonalakon kívül esnék, az a fővonallal egy szárny által összekapcsolandó. Bánffay ebben az időben Baranya vármegye tiszti főügyésze volt. Ezért szeretett volna a Budapesti Hírlapban egy cikksorozatot közzétenni A közbiztonság állapota címmel. Ezt azonban a cikkében írt nyílt politikai állásfoglalására tekintettel a lap nem közölte. 1857-ben még egyszer felmerült, hogy a Magyar Sajtó főszerkesztője legyen, azonban ezt már nem kívánta elvállalni, a kiépített pécsi egzisztenciáját nem akarta feladni és Pestre költözni. Ugyanakkor az újságírás gyakorlása továbbra is a céljai között szerepelt. 1860. július 5-én jelent meg a Pécsi Lapok első száma, amelynek beköszöntőjében megfogalmazta az újság szerkesztéssel kapcsolatos kételyeit is. „Többen kérdezték tőlünk, mi jutott eszünkbe, hogy Pécsett lapot akarunk szerkeszteni. Vagy ha már bele mertünk kezdeni, miért nem adunk inkább politicai lapot? Bánff ay ugyanis szépirodalmi, tudományos, kereskedelmi, gazdászati, művészeti és tudományos hetilapot adott ki, mivel úgy vélte, hogy egy tisztán politikai lap indításának még nem érkeztek el a feltételei. Ugyanakkor úgy látta, hogy szükség van a helyi lapokra, amelyek a vármegyei és a városi híreket tudják közvetíteni az olvasók részére. „Nem a főváros és környéke legyen e kincsek helye, az ország minden vidéke föl van jogosítva a bírhatásukra, s ezért kötelességünk arra törekednünk, hogy országos haladásunk és míveltségünk színvonalában feltűnő egyenetlenségek ne legyenek. A Pécsi Lapok 1862. június 29-éig jelent meg, majd ezt követően a lapot Bánff ay a kedvezőbb politikai légkörben 1867. március 31-én újraindította, és az újság 1871. december 14-én szűnt meg véglegesen. Ezt követően már csak jogi szakíróként működött. Jogi tárgyú cikkei a Magyar Igazságügyben, a Jogtudományi Közlönyben és A Jogban jelentek meg.