Dr. Bánffay Simon szépirodalmi munkássága

Kezdetek 1848-1850

Az 1848–49-es szabadságharc alatt már aktív tevékenységet fejtettek ki azok a jogászok, akik később a Pécsi Közjegyzői Kamara területére, mint közjegyzők kinevezést kaptak. Közülük is kiemelkedett Bánff ay Simon, a kamara első elnöke, akinek a tehetségét Széchenyi István már a reformkorban felismerte. 1847-ben az ő javaslatára alkalmazták számvevőnek a Tiszavölgyi Társulatban, 1848-ban pedig az irányítása alatt álló Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumban nevezte ki a számvevőség osztályfőnökévé. Bánffay a reformkorban ismerkedett meg Kecskeméthy Auréllal, akivel a szabadságharc alatt közösen egy napilapot akart indítani. A politikai események változásai azonban elsodorták ezt a vállalkozást. Kecskeméthy a naplójában így emlékezik meg a próbálkozásukról: „Gyakran emlegettem, hogy csak nekem kell politikai ügyhöz szegődnöm, azonnal megbukik; 1849. év elején Bánff ayval esti lapot akartunk szerkeszteni, eljött Windischgrätz. – Júniusban Görgey lapját vevém át, bejöttek az oroszok; most B. (Bach – az író kiegészítése) emberének látszottam, becsbe jöttem – így magyaráztatik – s B. bukik. A szabadságharc bukása után újraindult a magyar hírlapkiadás a kormány felügyelete alatt. Az első újság a Vida Károly által kiadott Figyelmező volt. Ezt követte a Szilágyi Ferenc felelős szerkesztő neve alatt indított Magyar Hírlap. Mivel ezek az újságok nem akarták képviselni az egységes ausztriai birodalom eszméjét, ezért rövid életű próbálkozások voltak, ugyanis mindkét napilapot a kormányzat pár hónapos megjelenés után betiltotta. Geringer Károly (Karl Freiherr von Geringer), Magyarország helytartója ezért egy új lap indítására tett javaslatot Alexander Bach birodalmi belügyminiszternek, amely ha leplezett formában is, de kormánylap lett volna. Az új lap, a Pesti Napló főszerkesztőjének Császár Ferencet jelölték ki. A Pesti Napló első száma 1850. március 9-én jelent meg. A szerkesztőbizottság tagja lett Bánff ay Simon is, aki a külügyi rovatot vezette. Bánff ay azonban nemcsak külpolitikai cikkeket írt, hanem Zemplén megyéből egy tudósítást is megjelentetett, amelyben leírta, hogy a megye császári biztosa csak a tót és a ruszin nyelvet ismerte el hivatalos nyelveknek a vármegyében, míg a magyar nyelv használatát betiltotta a hivatali eljárásokban. E cikke miatt Bánff ayt a hadbíróság előtt felelősségre vonták. A lefolytatott eljárás azonban nem állapította meg az alkotmány megsértésének tényét, így a pert megszüntették. Császár Ferenc ugyanakkor a lap szerkesztését ideiglenesen átruházta Récsi Emilre, aki a korszak neves jogi professzora volt. A politikai körök azonban egy gyakorlott újságíró határozott kezű vezetését igényelték a lap élén. Így esett a választás Bánff ay Simonra. „Férfi as határozottsága, műveltsége és írói ügyessége korán alapították meg hírnevét az írói és a közélet iránt érdeklődő politikai körökben.