Dr. Berzsenyi János szépirodalmi munkássága
A nagy ódaköltő Berzsenyi Dániel leszármazottjaként írt alkalmi verseket. Ezek többsége kéziratban maradt fent. Ugyanakkor költeményei megjelentek a Somogyi Újságban, az Új Somogyban és a Somogyi Társaságban is. Az elfelejtett magyar költőkről írt, a Petőfi Társaság kezdeményezését követve, a Nemzeti Újságban. „A Petőfi társaság vetette fel az eszmét, hogy régi, divatból kiment, kopott írású magyar költők emlékezetét újítja fel üléseiben. Falusi, odúlakó remete vagyok, nem tudom, meddig valósult meg a terv, de megihletett a gondolat s hogy a hatás felett tűnődöm, úgy érzem, odatévedek magam is a … temetőből.” Berzsenyi az írásaiban Petőfi barátját, Vachott Sándort, Bozzay Pált, Boruth Elemért, Tóth Endrét és a ma már elismert költő Vajda János emlékezetét újította meg. Amikor megidézte a letűnt költőelődöket, hangsúlyozta, hogy őket „a magyar dal szeretete” vezérelte a költői működésük útján. Ködképek című írásában egy ál Petőfi somogyi felbukkanásával kapcsolatban fogalmazta meg Petőfi Sándor halálával kapcsolatos kételyeit.