A kamara története
1892-ben ünnepelte I. Ferenc József apostoli király a koronázásának 25. évfordulóját. Ebből az alkalomból a kamara a Budapesti Királyi Közjegyzői Kamara kezdeményezésére, a többi közjegyzői kamara hozzájárulásával, egy hódoló feliratot tartalmazó díszalbumot készíttetett, amelyre válaszként „Ő Felsége mindazoknak, kik a jubileum alkalmából hódoló feliratukkal dinasztikus hűséges érzelmeiknek kifejezést adtak, királyi üdvözletét és szíve mélyéből jövő köszönetét tolmácsolni kegyeskedett. A kamara véleményezte továbbá ebben az évben az örökösödési eljárás módosításáról szóló és a tényleges birtokos tulajdonjogának a telekkönyvbe bejegyzéséről és a telekkönyvi bejegyzés helyesbítéséről szóló törvényjavaslatot. Schäffer Alajos kaposvári királyi közjegyző 1892. október 19-én elhalálozott, és a helyére áthelyezték Plainer Lajos sásdi királyi közjegyzőt. A megüresedett sásdi közjegyzői székhelyre dr. Barna Lajos közjegyzőhelyettest nevezték ki. Blum Béla az előző évekről elhúzódó fegyelmi ügyeit a Pécsi Királyi Törvényszék fegyelmi bírósága elbírálta, és a közjegyzőt feddés fegyelmi büntetésben részesítette. A közgyűlés után „a kamara területéhez tartozó Baranya, Somogy, Tolna és Zala vármegyékből nagy számban megjelent közjegyzők a gyűlés után lakomát rendeztek a Hajó vendéglő helyiségeiben. 1894. január 12-én elhunyt vámosi Saáry Vince keszthelyi királyi közjegyző. Az igazságügyi miniszter a megüresedett állásra Lénárd Ernő keszthelyi ügyvédet nevezte ki. További személyi változás volt még abban az évben, hogy ifj . Cholnoky Imre marcali és Domahidy Sándor szatmárnémeti királyi közjegyzők a miniszter jóváhagyásával székhelyet cseréltek. Domahidy Sándor a közjegyzői állásáról a cserét követően lemondott, és a megüresedett állásra dr. Kasza Sándor marcali ügyvéd került kinevezésre.