Császári és királyi közjegyzőség

Császári és királyi közjegyzőség

A császári és királyi közjegyzőség (1858-1861)

A Reichsrat (Birodalmi Tanács) 1857. évi előterjesztésére I. Ferenc József osztrák császár és magyar király az 1858. február 7-én kelt császári pátensével az 1855. évi osztrák közjegyzői rendtartás hatályát a birodalom nem osztrák tartományaira is kiterjesztette. Az így létrehozott császári és királyi közjegyzőség hatáskörébe a közokiratok készítése, tanúsítványok kiadása, magánokiratok és peren kívüli beadványok szerkesztése, bírósági végrehajtások teljesítése tartozott. A közjegyzők szakmai összefogását, valamint a működésük feletti felügyeletet a közjegyzői kamarák látták el, amit minden törvényszék székhelyén meg kellett alakítani. A kamarák azonban nem jöttek létre, helyettük az illetékes Császári és Királyi Törvényszék, mint ideiglenes kamara járt el.

A közjegyzői székhelyek számát az igazságügyi miniszter rendelete határozta meg. Magyarországon 150, a Szerb Vajdaságban és a Temesi Bánságban 30, Horvát- és Tótországban (Szlavóniában) 15, Erdélyben pedig 34 közjegyzői állomáshely volt. A jogszabályban rögzített közjegyzői körzetszámot az egyes közigazgatási kerületekben működő helytartótanácsi osztályok igényei szerint osztották el. A közjegyzők illetékessége annak a megyei törvényszéknek (Komitatsgericht) az illetékességéhez kapcsolódott, amely területére a kinevezésük szólt. A közjegyzői kinevezéshez a jogszabály által előírt egyéb kinevezési feltételeken kívül szakvizsga (ügyvédi, bírói, vagy közjegyzői) letételére volt szükség.

A jogszabály hiányosságai, a nehézkes szabályozás, a német nyelv nem kellő ismerete, és a hivatal vállalás elítélése az abszolutizmus időszakában, mind oda hatottak, hogy megfelelő pályázók (jelöltek) hiányában a közjegyzői székhelyeket nem sikerült teljes mértékben betölteni. Az abszolutizmus korában a történeti magyar alkotmánynak nem megfelelően hozott jogszabályok felülvizsgálatára összehívott Országbírói Értekezlet az 1861. február 15.-i ülésén döntött a császári és királyi közjegyzőség megszüntetéséről. A megszűnt közjegyzői székhelyek iratait a megyei törvényszékek irattárainak kellett átadni. A közjegyzők ténylegesen 1861. októberében szüntették be a tevékenységüket. Erdélyben és Fiumében azonban a polgári közjegyzői intézmény hatályba lépéséig működtek császári és királyi közjegyzők.