Magyar
English
Deutsch
kir. közjegyző Pécsen
Baranya vármegye pécsváradi járásában, Szebény településen született 1819. Augusztus 25-én, Baumholzer János kincstári uradalmi tiszt és Redlinger Rozália gyermekeként. Az elemi iskolai éveket követően az algimnáziumot Pécsen végezte, majd belépett a szemináriumba, ahol a Szepessy Ignác püspök által alapított fi lozófi ai tanfolyamon (felső gimnázium) logikát és fi zikát tanult.
Tanulmányai végeztével elhagyta a szemináriumot és beiratkozott a Pesti Egyetem jogi karára.
Az 1843–44. évi reformországgyűlésen ifj . Majláth György jurátusa volt, majd az ügyvédi
vizsgát is letette. Gróf Batthány József nevelője lett, majd Németh Lajos udvari
ágens melett dolgozott Bécsbe. Baumholczer a családi nevét 1846-ban Bánffayra változtatta. 1847-ben gróf Széchenyi István javaslatára a Tiszavölgyi Társulatnál főszámvevőként alkalmazták.
1848-ban a közlekedési minisztériumban a számvevőségi osztály vezetőjévé nevezték ki.
A szabadságharc leverése után Pesten az irodalomnak élt. 1851 szeptemberétől az
Alagút Társulat titkára, majd báró Splényi Ödön nevelője lett. Rövid ideig ügyvédként is dolgozott, majd a Berényi grófoknál alkalmazták nevelőként. Ebben az időben ismerhette meg későbbi
feleségét, Berényi Auguszta (Ágosta) grófnőt, akivel 1854-ben házasságot kötött.
1855-ben visszaköltözött Pécsre, és újabb ügyvédi vizsga letételét követően saját ügyvédi
irodát nyitott. 1861-ben országgyűlési képviselővé választották egy ciklusra a pécsváradi
kerületben. Képviselői munkája befejezése után Baranya vármegye tiszti főügyészévé
is megválasztották, mely tisztséget 1875-ig viselte, amikor a miniszter az újonnan rendszeresített
közjegyzőség tagjaként királyi közjegyzővé nevezte ki Pécsre. Közjegyzői működését 1875. augusztus 1-jén kezdte meg, irodáját a város főterén nyitotta meg. A Pécsi Királyi Közjegyzői Kamara alapító tagjaként az alakuló ülésen a tagok a kamara első elnökének választották, mely tisztséget haláláig betöltötte. Közéleti tevékenysége mellett meghatározó irodalmi munkássága is, amit 1835-ben
a Regélőnél kezdett, melynek pécsi levelezője volt.1850. szeptember 5-től szerkesztette
a Pesti Naplót, 1860-ban ő alapította a Pécsi Lapokat, ami a kritikusok szerint egy időben a vidék legjobb sajtóorgánuma volt. Mint megyei tiszti főügyész magyar büntető-törvénykönyvi tervezetet készített, amit Horváth Boldizsár magyar és Hotzendorf osztrák igazságügy-minisztereknek is megküldött. Jogtudományi cikkei jelentek meg többek között a Jog, a Magyar Igazságügy, a Jogtudományi Közlöny folyóiratokban. A csillagászat tudománya is foglalkoztatta, a Holdban felfedezett Hyginus kráter felett támadt vita során több levelet is írt a Syriusban. Bánffay Simon jogtudományi elhivatottsága, európai műveltsége, széles látókörű – szinte mindenre kiterjedő – olvasottsága miatt igen nagy tekintélynek örvendett. Pécsen őt tartották a legalaposabb felkészültségű és legbiztosabb ítélőképességű jogásznak. Pécs város törvényhatósági bizottságának harminc éven át volt választott tagja. Személyét a társaskörökben is nagyra tartották. Megalakulása óta tagja volt a Pécsi Katolikus Körnek, a Nemzeti Kaszinónak, a Pécsi Szőlősgazdák Egyesületének, alapító tagja a Pécsi Dalárdának, aminek 1862 és 1883 között elnöki posztját is betöltötte. A közreműködésével 1891-ben életre hívott Mecsek Egyesület is alelnökének választotta. Érdemei elismeréseként 1884-ben királyi tanácsosi címmel tüntették ki. Utolsó éveiben özvegyen élt a Petrezselyem utca 2. szám alatti házában, mert felesége hosszú betegeskedés után, hetvenöt éves korában, 1891. november 15-én elhunyt. Bánffay Simon kitartásának és szorgalmas munkájának eredményeként – bár feleségétől is örökölt – viszonylag nagy vagyonra tett szert. Hatalmas könyvtárát és látcsövét még életében a ciszterci római katolikus gimnáziumnak ajándékozta. Végrendeletében negyvenezer koronát
hagyott a pécsi főgimnázium diákokat segélyező alapítványának, de támogatásban részesítette a Pécsi Jogász Segélyező Egyletetés számos újságíró egyesületet is. Halála után, végakarata szerint közjegyzői irodája tagjait is komoly juttatásban részesítette, külön kiemelve volt helyettesét, dr. Pápé Dénest. Nyolcvannyolc éves korában 1902. Június 2-án hunyt el Pécsen, a Budai külvárosi temetőben temették el, sírja ma a pécsi Központi temetőben található.
