Magyar
English
Deutsch
kir. közjegyző Kőszegen, kir. közjegyző Pécsen
1856. március 4-én született Budapesten. Apja néhai Blum János egyes források szerint
malomtulajdonos volt. Elemi és középiskolai tanulmányai elvégzését követően, 1873-tól a Budapesti Tudományegyetem jogi karán tanult, személye több évig a rendkívüli hallgatók között található. 1879.
október 7-én sikerrel letette az első szigorlatot, majd 1891. május 21-én doktorrá avatták.
1879. október 13-tól 1881. áprils 24-ig közjegyzőjelöltként dolgozott Rupp Zsigmond
budapesti királyi közjegyző mellett, majd ügyvédjelölt volt dr. Kis Károly ügyvédnél a Budapesti Ügyvédi Kamarában. Budapesten 1882. január 21-én kötött házasságot Scheich Rózával, akitől egy leánygyermeke született. 1882 novemberében sikeres ügyvédi vizsgát
tett, ekkor saját ügyvédi irodát nyitott a fővárosban. Az igazságügyi miniszter 1884-ben közjegyzőnek nevezte ki Kőszegre, ahonnan saját kérésére 1888. december 31-ével Pécsre helyezte át.
Nagy képzettsége és olvasottsága révén Pécs város társadalmi és politikai életében hamar vezető szerepre tett szert. Lelkes híve volt a Magyar Szabadelvű Pártnak és Bánff y Dezső bárónak. Nevét belügyminisztériumi engedéllyel 1898-ban Baranyaira változtatta. Rendszeresen publikált A Jog, a Jogtudományi Közlöny vagy a Magyar Jogász Újság folyóiratokban, de írt cikket a Pesti Hírlapba is.
Az öröklési jog témakörében több könyvet és monográfi át írt, ezek közül kiemelkedik Fodor Ármin (szerk.) Magyar Magánjog V. Könyvében az Öröklési jog c. rész, ahol szerzőtársként jelenik meg. Nevéhez fűződik a Pécsi Királyi Közjegyzői Kamara 1902-ben megjelent emlékiratának szerkesztése is. A Pécsi Királyi Közjegyzői kamara közgyűlése 1902-ben a kamara elnökének választotta. Az elnöki posztot csak pár évig tölthette be, mert elborult elméje miatt 1906-ban gondnokság alá helyezték. Amikor szellemi képességeit túlfeszített idegessége megtörte, és e szomorú tényt tovább palástolni már nem lehetett, felesége Budapestre kísérte, ahol eleinte a Schwartzer gyógyintézetben helyezték el azon reményben, hogy csak múló tünetekről van szó. A reménység hiúnak bizonyult, mert dr. Baranyai Béla elméjére örök sötétség borult. Az angyalföldi intézet szerencsétlenjei között talált elhelyezést, pécsi otthonát, házát, ahol közjegyzői irodája is volt, Fürst Gyula bankár vette meg. 1916. február 20-án, hatvankét éves korában hunyt el az angyalföldi elmegyógyintézetben, hosszú, kínos szenvedés után. Budapesten temették el pár nappal később, sírja ismeretlen.
