közjegyző Szekszárdon
1898. április 10-én született Zala megyében, Börzönce községben, Bándy György és Nagy Jozefa gyermekeként. Elemi iskoláit 1906-tól 1910-ig Budapesten, a gimnáziumot 1910-től 1920-ig Veszprémben végezte. Az első világháború alatt 1916-ban vonult be katonai szolgálatra. Pár havi román harctéri szolgálat után az olasz frontra került, ahol 1918 júniusában fogságba esett, ahonnan csak 1919 októberében térhetett haza. E háborúban hadapródjelölt őrmesteri rangot ért el. Jogi tanulmányait 1921-től 1926-ig a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen folytatta. Mivel szegény családban nőtt fel, így a továbbtanulás érdekében külvárosi mozikban és mulatókban zongorázott. 1924-ben kötött házasságot Müller Jolánnal, akitől három gyermeke született: György, Pál és Erzsébet. Az ügyvédi oklevél megszerzése után, 1928-tól Hajdúhadházon folytatott ügyvédi gyakorlatot. 1929. november 1-jén Kisvárdára nevezték ki bírósági jegyzőnek, majd bírónak. 1937. november 1-jén áthelyezték a Gyulai Járásbírósághoz, 1940 májusában pedig a Szekszárdi Törvényszékhez. A második világháború alatt nyolc alkalommal hívták be hadiszolgálatra mint hadigondozó tisztet. 1944. november 28-án szerelt le főhadnagyi rangban. 1945. április 26-án a szekszárdi népügyészség vezetőjévé nevezték ki, melynek megszűnéséig vezetője volt. Az igazságügyi miniszter 1947 októberében szekszárdi közjegyzővé nevezte ki. A polgári közjegyzőség megszüntetésével, 1950. január 1-jétől állami szolgálatba átvették. 1955. június 18-tól Szekszárdon, október 6-tól Dunaföldváron ügyvédként dolgozott. 1983. február 1-én hunyt el Szekszárdon, sírja az Újvárosi temetőben található.