közjegyző Pécsváradon, közjegyző Palánkán
Gödöllőn született 1881. október 15-én idősebb Batta Péter és Szilágyi Klára gyermekeként. Apja az aszódi javítóintézet munkafelügyelője volt, és mint képzett vincellér az intézmény tízholdas szőlőjét gondozta. Batta Péter elemi iskoláit 1887 és 1892 között Aszódon végezte. Középiskolai tanulmányait ugyancsak itt kezdte meg, de azt végül a budapesti VII. kerületi állami főgimnáziumban fejezte be, ahol 1900. június 21-én tette le az érettségi vizsgát. 1900 és 1903 között a Budapesti Tudományegyetem jogi karán tanult. A jogi doktori oklevelet 1905. április 1-jén szerezte meg. Egyetemi tanulmányai befejezése után egy évig katonai szolgálatot teljesített a 2. császári vadászezrednél Tirolban. Leszerelése után dr. Gaál Elek aszódi, majd dr. Székely Géza budapesti ügyvédek mellett dolgozott ügyvédjelöltként. 1909. november 29-én sikeres ügyvédi vizsgát tett Budapesten. Saját ügyvédi irodáját 1910. január 27-én nyitotta meg Magyarkanizsán. 1914. május 2-án Apatinban házasságot kötött Szavadill Juliannával. A fiatal pár Franciaországba utazott nászútra, ahonnan az első világháború kitörése miatt csak a feleség térhetett haza. Batta Pétert hadifogolyként kezelték, öt-hat fogolytábort is megjárt, hosszú időt töltött Toulonban, és csak 1919 karácsonyán térhet1915-ben megszületett gyermekét. Magyarkanizsa ekkor már a Szerb– Horvát–Szlovén Királysághoz tartozott. A két világháború között Jugoszláviában ügyvédi hivatásának folytatása mellett a Magyar Országos Párt helyi szervezetének vezetője volt, és magyar kisebbségi tartományi képviselőként is tevékenykedett. Bátor kisebbségvédő politikája miatt többször érte zaklatás. 1921-ben született meg második gyermeke, Piroska. 1941 április 12-től ismét magyar ügyvédként praktizált egészen 1942. február 3-ig, amikor az igazságügyi miniszter kinevezte Palánkára közjegyzőnek. Amikor 1944 októberében a magyar kormány kiürítette a Délvidéket, családjával együtt az utolsó vonattal elhagyta Palánkát, és rokonaihoz Tataóvárosba menekült. 1947. május 20-án a Budapesti Közjegyzői Kamara az elhunyt pazonyi Elek Imre kecskeméti közjegyző feldúlt irodájának a rendbehozatalára és vezetésére nevezte ki mint közjegyzőhelyettest. 1947. május 20-án a miniszter saját kérésére Pécsváradra helyezte át közjegyzőnek. 1950- ben állami szolgálatba vették át, de még ugyanezen év december 31-én végleg elbocsátották. Ettől az időponttól Pécsváradon élt, ahol részben minimális nyugdíjából, részben fi zikai munkával – a Betonútépítő Vállalat komlói telepén raktári segédmunkásként dolgozott – megkeresett munkabéréből tartotta el feleségét. Nélkülözésekkel és szenvedésekkel teli életét 1960-ban Pécsváradon fejezte be, sírja a helyi temetőben található.