Dr. Charmant Oszkár

közjegyző

Dr. Charmant Oszkár * 1861-1925

Donaufeldi dr. Charmant Oszkár 1861. február 27-én született, Charmant Rudolf császári és királyi pénzügyminisztériumi főtanácsos és Kantz Izabella fiaként, Budán. A Lotaringiából származó francia eredetű család első ismert őse, Joseph Charmant a l8. században állt az osztrák császár szolgálatában. Az osztrák nemességet von Donaufeld — dunamezői — előnévvel 18 5 8-ban kapták. Dr. Charmant Oszkár jogi tanulmányokat a Budapesti Tudományegyetemen folytatott. Az ügyvédi vizsgát szintén Budapesten tette le, I886 körül. Tanulmányainak befejezése után Rupp Zsigmond budapesti közjegyző irodájában volt közjegyző-helyettes. Királyi közjegyzőnek 1892-ben Fiumébe nevezték ki, ahol a város közéletébe is aktívan bekapcsolódott. A Club Alpino Fiumano, a Cercle Français de Fiume, a Società Filarmonico-Drammatica, a Società Mercantile „Lloyd Fiumano” és a fiumei Magyar Tisztviselők Országos Egyesülete is tagjává választotta. 1895-től szerkesztette a közjegyzőség első folyóiratát, Folyóirat a perenkívüli törvénykezés és a közjegyzői gyakorlat számára címmel, amelynek cikkeit is jórészt maga írta. A lap kiadása kezdettől fogva nagy nehézségekbe ütközött, kiadása 1897-től átmenetileg szünetelt is. Időközben Budapesten I896. június 2-án házasságot kötött Török Irénnel. Házasságukból négy gyermek született: Oszkár (1897), Szevér (1898), Izabella (I900) és Pál (I906). Dr. Charmant Oszkárt 1900-ban Budapestre, a főváros VII. kerületébe helyezték. Közjegyzői irodáját a Károly körút 19- szám alatt nyitotta meg. Neves ügyfelei között volt gróf Károlyi Mihály, gróf Károlyi László, Weiss Manfréd, Chorin Ferenc és IV Károly király is. 1904- május I-jétől dr. Charmant Oszkár főszerkesztésében újból kiadták a közjegyzőség folyóiratát, immár Királyi Közjegyzők Közlönye címmel. A lap szerkesztését dr. Holitscher Szigfrid segítette. 1909- december 18-án az országos egylet központi bizottságának ülésén jelentette be, hogy lemond a lap szerkesztéséről, mivel az igazságügyi miniszter a közjegyzői rendtartás reformjának és az örökösödési eljárás módosításának előkészítésével bízta meg kormánybiztosi minőségben. Az országos egylet dr. Charmant Oszkár reformjavaslatainak támogatása érdekében a közjegyzői kamarákat kereste meg a szakmai vélemények begyűjtése miatt. Az egységes bírói és ügyvédi vizsga jogszabálytervezetében igazságügyi vizsga bevezetését javasolta. Német és olasz bites tolmácsi jogosítvánnyal is rendelkezett. A közjegyzői karból 1902-től az elsők között választották meg a bírói és ügyvédi szakvizsgabizottság cenzorának. 1912-ben a nemzetközi közjegyzői kongresszus választotta be elnökségébe. A Budapesti Királyi Közjegyzői Kamarában több alkalommal töltötte be a titkári, alelnöki tisztet, majd I9I7-ben, Rupp Zsigmond halálát követően a kamara elnökévé választották. Ebben az időszakban Károlyi Mihály bizalmasa, jogi tanácsadója is volt. Továbbá felügyelőbizottsági tagja volt a Budapest Erzsébetvárosi Takarékpénztár, a későbbi Nemzeti Takarékpénztár Rt.-nek, a Gácsi Gyapjúszövet és Finom Posztógyár Rt.-nek és a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek Rt.-nek, igazgatósági tagja a Szent Margitsziget Gyógyfürdő Rt.-nek és a Hungária Bank Rt.-nek. Az őszirózsás forradalom után a népkormány ideiglenes megbízással Bécsbe rendkívüli követnek nevezte ki. Nagyköveti megbízása alatt meghatalmazásával dr. Holitscher Szigfrid, a kamara titkára látta el az elnöki teendőket. 1919- február 22-én titkos diplomáciai küldetéssel Rómába utazott, hogy Sonnino olasz külügyminiszterrel egy esetleges magyar-román konföderációról tárgyaljon. Az olasz közvetítéssel létrejött magyar diplomáciai kezdeményezés azonban nem vezetett eredményre. A Tanácsköztársaság ideje alatt Svájcba menekült. Rövid ideig Zürichben élt emigrációban, ahol Magyarország területi megcsonkítása ellen folytatott élénk publicisztikai tevékenységet. A Neue Zürcher Zeitungban a nyugat-magyarországi kérdésről írt cikket, amelyben kifejtette, hogy a nyugat-magyarországi németek nem Német-Ausztriát akarják választani, hanem hazafias érzelmeik alapján továbbra is a magyar nemzethez kívánnak tartozni. Külön füzetet jelentetett meg francia és magyar nyelven Magyarország a békekonferencián — Recrudescunt vulnera... címmel, amelyben statisztikai adatok felsorolásával is érvel Magyar-ország területi megcsonkítása ellen. 1919 decemberében Huszár Károly miniszterelnök a Békeelőkészítő Bizottság politikai tanácsadójának jelölte ki, a Nemzeti Demokrata Párt delegáltjaként.49 1921-ben a lefegyverzés kérdéséről Genfben tartott előadást, amelyben hangsúlyozta, hogy a világháborúban győztes államoknak is be kellene tartani a fegyverzetcsökkentési előírásokat. Szintén I92I-ben a frissen alakult Francia—Magyar Kereskedelmi Kamara alelnökévé választották. 1922-ben a parlamentben a világháborút követő román megszállás után fizetendő jóvátétel aktuális kérdéseiről számolt be. 192 3-ban a nép-szövetségi uniók ligájának Bécsben tartott nagygyűlésén vett részt, ahol a kisebbségekre vonatkozó kérdéseket tárgyalták. Szintén 1923-ban a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségében a háborús jóvátétel kérdéséről tartott előadást, amelyben kifejtette, hogy Magyarország a háború alatt oly mértékű kárt szenvedett, hogy a győztes hatalmaknak nem tartozik jóvátételt fizetni. Mindezek mellett a Société Littéraire Franco-Hongroise elnevezésű kulturális egyesületnek is alelnöke volt. Amikor 1925-ben a magyar királyi közjegyzőség fél évszázados fennállásának megünneplésére készült, dr. Charmant Oszkár Ausztriában tartózkodott, ahol a Habsburg-dinasztia, illetve IV Károly Ausztriában maradt vagyonának Svájcba történő átmentését segítette. 1925- május 29-én az itthoni jubileumi rendezvényre készülő ünnepi beszédének írása közben Innsbruckban, szállodai szobájában hunyt el. A kortársak és az utódok által is a legnagyobb magyar királyi közjegyzőnek tartott dr. Charmant Oszkár temetésére a Vízivárosi temetőben került sor, ahonnan a temető felszámolását követően hamvait az Óbudai temetőben, a Kantz család sírboltjában helyezték örök nyugalomra.

Galéria