Dr. Csaplár Vilmos (1884-1978)

közjegyző

kir. közjegyző Nagykanizsán (1943–1946)

1884. november 5-én született a Fülöpszállás községhez tartozott Fülöpházapusztán, Csaplár Ignác és Szalay Eszter gyermekeként. Elemi iskolai tanulmányait a fülöpházai tanyai iskolában, a középiskolait a kecskeméti református gimnáziumban, a jogot részben a Kecskeméti Református Jogakadémián,
részben a Budapesti Tudományegyetemen végezte, ahol 1912. február 10-én szerzett doktorátust.
Egyetemi tanulmányai alatt középiskolás gyerekek tanításával, délutánonként ügyvédi irodai munkával tartotta el magát. Szigorlati éveiben Kecskemét városánál dolgozott napidíjasként, volt egy ideig ügyészi megbízott is, amikor a városi tiszti ügyész mellett folytatott ügyvédjelölti joggyakorlatot.
A Kecskeméti Ügyvédi Kamara 1908. Július 22-én jegyezte be ügyvédjelöltként a névjegyzékébe.
Ügyvédi oklevelét 1913. Október 1-jén szerezte meg. Ügyvédi irodáját Kecskeméten nyitotta meg 1913. október 17-én. Az első világháborúban tartalékos hadnagyként harcolt a szerb és más különböző harctereken, 32 hónapon át. Érdemeiért Signum Laudis, Érdemkereszt és Sebesülési Érem kitüntetésekben részesült. Ügyvédi gyakorlatot 1919. december 23-ig folytatott, amikor megválasztották Fülöpszállás főjegyzőjévé, és ezért az ügyvédek lajstromából törölték.
1939. március 31-ig dolgozott Fülöpszállás főjegyzőjeként, amikor saját kérelmére nyugdíjazták.
1925. szeptember 10-én kötött házasságot Váry Magdolnával, akitől két gyermeke született:
Csilla és Katalin. 1939. március 1-től közjegyzőhelyettes a Pécsi Közjegyzői Kamarában dr. Angyal Béla kamarai elnök mellett. 1943. június 11-én az igazságügyi miniszter közjegyzőnek nevezte
ki Nagykanizsára. Működését 1944. december 4-én félbeszakította Nagykanizsa városának polgári kiürítése miatt, amikor családját az utolsó vonattal Budapestre kísérte. 1945. május 7-én tért vissza Nagykanizsára, ahol működését nyomban megkezdte. A helyi igazoló bizottság igazolta.
1946. augusztus 24-én az igazságügyi miniszter kérelmére édesanyja szülőhelyére, Dunavecsére elyezték át. A kezdeti években munkaideje nagy részét a háborús zavarok miatt felszaporodott ügyek
kötötték le. Tagja volt a helyi földműves- és hitelszövetkezetnek, elnöke az adófelszólamlási
bizottságnak. Tagsággal rendelkezett a Magyar Jogászok Szabad Szakszervezetében, a Magyar Jogász
Szövetségben. 1978. január 13-án hunyt el, január 23-án temették az Óbudai temetőben.