(1892–1951)
kir. közjegyző Szigetváron (1937–1949)
1892. szeptember 22-én született Kolozsváron, Debreczeny Ödön erdőmérnök és Mayer Anna Mária gyermekeként. Az elemi iskolát Kolozsváron, a középiskolát ugyancsak Kolozsváron, a református kollégiumban végezte. Jogi tanulmányait 1911-től a kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen folytatta. Az első világháború kitörésekor bevonult a hadseregbe. 1914. augusztus 1-től végigküzdötte a háborút a 35. császári és királyi tüzérezredben. Harcolt az orosz fronton, majd 1918. december 23-án mint tartalékos tüzér főhadnagy szerelt le. Kitüntetései: Signum Laudis kardokkal, II. osztályú Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt. 1919. november 19 én avatták doktorrá Debrecenben. 1917. június 21-től dévai, majd kolozsvári törvényszéki joggyakornokként, 1921. augusztus 23-tól ügyvédjelöltként dolgozott. Az ügyvédi oklevelet 1924. október 6-án szerezte meg, majd saját ügyvédi irodát nyitott Kunszentmártonban. 1926. szeptember 15-én lemondott kamarai tagságáról. 1928. június 30-án Szegeden kötött házasságot Gergelyi Rózával, gyermeke nem született. A közjegyzői pályáját mint helyettes kezdte, dolgozott Kisvárdán, Mátészalkán, Sajószentpéteren. 1929. augusztus 26-tól pedig
dr. Madarász István pécsi közjegyző, kamarai elnök irodájában közjegyzőhelyettes. 1934. május 16-tól Szilléry Péter pécsi, majd Pálff y
Gyula szigetvári közjegyzők mellett dolgozott. Az igazságügyi miniszter 1937-ben kinevezte közjegyzőnek Szigetvárra. A második világháború alatt újra behívták katonai szolgálatra, így székhelyétől évekig távol volt. Harcolt Németországban, majd francia hadifogságba került, ahonnan 1946 novemberében tért haza. Állami szolgálatba nem vették át, így közjegyzői működése 1949. december 31-én megszűnt.
1951. január 15-én, ötvennyolc éves korában hunyt el Pécsen, sírja Szigetváron a Kanizsai temetőben található.