Magyar
English
Deutsch
Dr. Keller Lőrinc ♦ 1886
Dr. Keller Lőrinc I886. november I7-én született Kulàn. Édesapja Keller Antal, édesanyja Marth Eva volt.21 A középiskolát a Kalocsai Jezsuita Gimnáziumban végezte. Az érettségi vizsgát 1906-ban tette le. Jogi tanulmányokat I906 és 1908 között a Budapesti Tudomány-egyetemen, majd a kolozsvári Ferenc József Tudomány-egyetemen folytatott. Az ügyvédi vizsgát 19 í 3-ban Marosvásárhelyen tette le.2" A Szabadkai Ügyvédi Kamara 1913-ban kulai székhellyel jegyezte be tagjai sorába. Az első világháború alatt az 52. gyalogezrednél teljesített szolgálatot. 191 5-ben az orosz fronton harcolt. 1916-ban átmenetileg a hadbírósághoz osztották be, majd az olasz fronton harcolt. 1918 novemberében szerelt le tartalékos főhadnagyként. Katonai érdemei elismeréséül az Ezüst Vitézségi Érem II. osztálya, a Károly Csapatkereszt, a Sebesültek Erme, valamint a fdáborús Emlékérem kitüntetésben részesült. 1920. február I7-én házasságot kötött Kocsis Ilonával. A két világháború között ügyvédkén tevékenykedett. Szakmai munkája mellett 1924-ben a Kulai járásban a Magyar Országos Párt országgyűlési képviselőjelöltje volt, azonban a belgrádi szkupstinába nem került be. Az 1939— I940-es időszakban a Kulai Népkör elnöki tisztét töltötte be. Közjegyzőnek 1941-ben az illetékes járási katonai parancsnokság közigazgatási osztálya ideiglenes megbízással Kulára nevezte ki. Az igazságügyi miniszter a kinevezését királyi közjegyzői minőségben megerősítette. Dr. Keller Lőrincet a kormányzó a Nemzetvédelmi Kereszttel tüntette ki. 1942-ben a Földművelésügyi Minisztérium kétévi időtartamra a Keresztúr—verbászi Lecsapoló Társulat miniszteri biztosának nevezte ki. Kulai közjegyzői szolgálatát az impériumváltásig látta el. További sorsa nem ismert, csupán egy Budapesten, 1944- november 7-én kelt leveléből kapunk némi információt: „Gyógykezelésemet így félbeszakítottam, szeptember közepére Kulára, állomáshelyemre visszatérve közjegyzői működésemet folytattam. Azonban ekkor már a szláv nemzetiségieknek és kommunista elemeknek a Bácskában és így Kulàn is az oroszoknak magyar területre való előnyomulása folytán szinte már nyílt mozgolódása, s különösen az, hogy ily körülmények közepette f. év szeptember 20-án nyílt postai levelezőlapon a »zöld vezérkartól« értesítést kaptam, hogy a szerb, dl. kommunista népbíróság által a honvédségnek 1941-ben kivégzett szerbek haláláért felelőssé téve halálra vagyok ítélve. Közben október 4-én kihirdették Alsó-Bácska s így Kula kiürítését, s ezért, de egyúttal sürgősen szükséges gyógykezelésem végett, és főleg azért is, mert a szerb, illetve a kommunista népbíróság által halálra lettem ítélve, én is felkészültem állomáshelyem elhagyására.
