Dr. Kozma György ♦ 1887-1957
Kissolymosi dr. vitcz Kozma György 1887- április 24-én született Kolozsváron. Édesapja Kozma Ferenc gimnáziumi tanár, királyi tanácsos, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, édesanyja Imreh Julianna, Imreh György héjjasfalvi földbirtokos lánya volt. 1905-ben a kolozsvári unitárius főgimnáziumban érettségizett. Jogi tanulmányokat I906 és 1910 között a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen folytatott. A jogi doktori vizsgát 1910-ben tette le. Az egységes bírói-ügyvédi vizsgát 1913-ban teljesítette. Onkéntesi évét a császári és királyi 35. tábori ágyús ezred kötelekében szolgálta le.Ezt követően előbb Újpesten Jakab Géza közjegyzőnél, majd Kolozsváron dr. Gidófalvy István közjegyzői irodájában közjegyző-helyettesként teljesített szolgálatot. 1914-ben a 24- tábori tüzérezredhez vonult be. A világháború teljes időszakát végigharcolta. Érdemei elismeréséül a Katonai Érdemkereszt III. osztálya a kardokkal, a Bronz és Ezüst Katonai Érdemérem a Katonai Érdemkereszt szalagján a kardokkal, a Sebesülési Erem és a Károly Csapatkereszt kitüntetésekben részesült. Az első világháború végén tartalékos hadnagyként szerelt le. Később emléklapos tüzér századossá léptették elő. Királyi közjegyzőnek az igazságügyi miniszter 1918-ban Élesdre nevezte ki. Közjegyzői irodáját 1918. december 16-án nyitotta meg. 1918 novemberében házasságot kötött Lovass Ilonával, Lovass Mihály érmihályfalvai föld-birtokos leányával. Házasságukból három gyermek született: György (1921), Endre (1923) és Ilona (1926). 1920-ban Magyarországra repatriált. I92I-ben az igazságügyi miniszter Nagyigmándra, majd Alsólendvára helyezte közjegyzőnek, azonban az irodája ténylegesen Zalaegerszegen működött. Az igazságügyi miniszter az alsólcndvai székhely Magyarországon maradt területét rendeletével a zalaegerszegi királyi közjegyzőséghez csatolta, és így létrehozta a Zalaegerszeg 2. Számú közjegyzői körzetet. Dr. Kozma György a magyar nyelvű okiratok mellett a német nyelvű okiratok készítéséhez német nyelvi jogosítványt is szerzett. A közjegyzőt 1926-ban áthelyezték Hódmezővásárhelyre. Közjegyzői irodáját itt 1926. szeptember 29-én nyitotta meg. 1930. május 25-én vitézzé avatták. Belépett a Frontharcosok Szövetségébe, valamint tagja volt a Társadalmi Egyesületek Szövetségének és az Erdélyi Férfiak Egyesületének. A város közéletébe a törvényhatósági bizottság és a kisgyűlés tagjaként is bekapcsolódott. Az unitárius egyház Duna—Tisza menti egyházközségének felügyelő gondnoki, valamint a hódmezővásárhelyi egyházközség főgondnoki tisztjét is betöltötte. Az unitárus egyház képviseletében Józan Miklós püspökkel részt vett a New York-i Kossuth-szobor avatási ünnepségein. 1935-ben társadalmi szerepvállalásáéért a kormányzó a magyar királyi kormányfőtanácsosi címet adományozta részére. A közjegyzőt 1939-ben Budapest III. kerületébe helyezték át, ahol I94I-ig dolgozott. 1942-től Debrecenben teljesített közjegyzői szolgálatot. A Debreceni Királyi Közjegyzői Kamara a kamara elnökhelyettesének is megválasztotta. I945 márciusában Debrecenből internálták, majd novemberben szabadon bocsátották. Miután a közjegyzői kamara igazolóbizottsága igazolta, tovább folytathatta hivatását. 1949-ben azonban az igazságügyi miniszter állami szolgálatba nem vette át. I95I. augusztus 2-án Debrecenben letartóztatták, és koholt vádakkal bíróság elé állították. A Budapesti Katonai Törvényszék a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való részvétel és a devizagazdálkodási szabályok megsértésének bűntette miatt íolytatott le ellene büntetőeljárást. A koncepciós perben az elsőfokú bíróság életfogytiglani szabadságvesztés büntetést szabott ki, amit a benyújtott fellebbezésre hatévi börtönben letöltendő szabadságvesztésre és teljes vagyonelkobzásra, lefokozásra és a közügyektől tíz évre szóló eltiltásra „mérsékeltek”. Börtönévei alatt a családjával az is nehezítette a kapcsolattartást, hogy időközben a családot is internálták. Egészségi állapota miatt 1956 áprilisában feltételesen szabadult. Az 1956-os forradalmat követően azonban újból be kellett vonulnia a büntetésvégrehajtási intézetbe, hogy le-töltsc büntetését. Miután a börtönben egészségi állapota folyamatosan romlott, a Mosonyi úti rabkórházba szállították, ahol 1957- november 24-én meghalt. Családja csak a hatóságok kegye folytán temethette el őt a rabparcellán kívül. Sírja Budapesten a Farkasréti temetőben található. A Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa 1992-ben kelt végzése igazolta, hogy dr. Kozma György I95I-es elítélését semmisnek kell tekinteni.