Dr. Kozma György

kir. közjegyző Élesden

kir. közjegyző Élesden (1918-1920) kir. közjegyző Alsólendván (Zalaegerszegen) (1918-1922) kir. közjegyző Zalaegerszegen (1922-1926) kir. közjegyző Hódmezővásárhelyen (1926-1939) kir. közjegyző Budapesten (1939–1942) kir. közjegyző Debrecenben (1942-1949)

Kozma György 1887. április 24-én született Kolozsváron, Kozma Ferenc gimnáziumi tanár és Imreh Julianna gyermekeként. Középiskolai tanulmányait a kolozsvári unitárius főgimnáziumban végezte, ahol 1905-ben tette le az érettségi vizsgát. Jogi tanulmányait a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Jogi Karán folytatta, diplomáját 1910-ben vehette át. Az egységes bírói-ügyvédi vizsgát 1913-ban tette le. Önkéntesi évét a császári és királyi 35. tábori ágyúsezred kötelekében szolgálta le. Leszerelése után bátyja, dr. Kozma Endre kiskunfélegyházi királyi közjegyző irodájában dolgozott közjegyzőhelyettesként. 1914-ben bevonult katonának a 24. tábori tüzérezredhez. A világháború teljes időszakát végigharcolta, kitüntetései: III. osztályú Katonai Érdemkereszt kardokkal, Bronz és Ezüst Katonai Érdemérem, Katonai Érdemkereszt szalagján kardokkal, Sebesülési Érem, Károlycsapatkereszt. Az első világháború végén mint tartalékos hadnagy szerelt le. Később emléklapos tüzérszázadossá léptették elő. 1918-ban az igazságügyi miniszter Élesdre nevezte ki királyi közjegyzőnek. 1918 novemberében házasságot kötött Lovass Ilonával, Lovass Mihály érmihályfalvai földbirtokos leányával. Három gyermekük született: György, Endre és Ilona. Az impériumváltás után, 1920-ban Magyarországra repatriált. 1921-ben az igazságügyi miniszter előbb Nagyigmándra, majd Alsólendvára helyezte át közjegyzőnek. Közjegyzői irodája ténylegesen Zalaegerszegen működött. A miniszter rendeletével az alsólendvai székhely Magyarországon maradt területét a zalaegerszegi királyi közjegyzőséghez csatolta, és létrehozta a Zalaegerszeg 2. számú közjegyzői körzetet. A magyar nyelvű okiratok mellett német nyelvi jogosítvánnyal is rendelkezett. 1926-ban kérésére áthelyezték közjegyzőnek Hódmezővásárhelyre. 1930. május 25-én avatták vitézzé. Belépett a Frontharcosok Szövetségébe, valamint tagja volt a Magyar Országos Véderő Egyletnek, és a Magyar Nemzeti Szövetségnek. A város közéletébe a törvényhatósági bizottság és a kisgyűlés tagjaként is bekapcsolódott. Az unitárius egyház Duna-Tisza menti egyházközségének felügyelő gondnokaként, valamint a hódmezővásárhelyi egyházközség főgondnokaként is ténykedett. 1935-ben a kormányzó a társadalmi életben játszott szerepéért a magyar királyi kormányfőtanácsosi címet adományozta a részére. 1939-ben Budapest III. kerületébe helyezték át közjegyzőnek, ahol 1941-ig dolgozott. 1942-től pedig Debrecenben teljesített közjegyzőként szolgálatot. 1945 márciusában Debrecenbe internálták, majd novemberben szabadon bocsátották. A közjegyzői kamara igazolóbizottsága igazolta, és így tovább folytathatta közjegyzői hivatását. 1949-ben állami szolgálatba már nem vették át. 1951. augusztus 2-án Debrecenben letartóztatták, és koholt vádakkal bíróság elé állították. A Budapesti Katonai Törvényszék a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való részvétel és a devizagazdálkodási szabályok megsértésének bűntette miatt folytatott le ellene büntetőeljárást. A koncepciós perben az elsőfokú bíróság életfogytiglani szabadságvesztés büntetést szabott ki, amelyet a benyújtott fellebbezésre hatévi, börtönben letöltendő szabadságvesztésre és teljes vagyonelkobzásra, lefokozásra és a közügyektől tíz évre szóló eltiltásra „mérsékeltek”. Egészségi állapota miatt 1956 áprilisában feltételesen szabadult. A forradalmat követően azonban újból be kellett vonulnia a büntetésvégrehajtási intézetbe, hogy letöltse a büntetését. A börtönben az egészségi állapota folyamatosan rosszabbodott, ezért a Mosonyi úti rabkórházba szállították, ahol 1957. november 24-én elhunyt. Családja csak a hatóságok „kegye” folytán temethette el őt a rabparcellán kívül. Sírja Budapesten, a Farkasréti temetőben található. A Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa 1992-ben kelt végzése igazolta, hogy az 1951-es elítélést semmisnek kell tekinteni.

Galéria