Magyar
English
Deutsch
Közjegyző
kir. közjegyző Alsólendván
Nagymartonban született 1852. augusztus 21-én, Laubhaimer József és Krizmanits Borbála második gyermekeként. Középiskolai tanulmányait Sopronban végezte, majd a jogtudományokat Pozsonyban hallgatta. 1875. augusztus 8-án jegyezték be ügyvédjelöltnek a Soproni Ügyvédi Kamarához dr. Potytyondy Ágoston ügyvéd mellé. Még ebben az évben átjegyezték a Szombathelyi Királyi Közjegyzői Kamarához, ahol Geiszler József és Gallus Sándor királyi közjegyzők mellett dolgozott mint közjegyzőjelölt. 1878 és 1880 között Mayer, Illés és Reiszy ügyvédek irodájában ügyvédjelölt. 1880-ban sikeres ügyvédi vizsgát tett Budapesten, ezt követően egy rövid ideig az ügyvédi, majd ismételten a közjegyzői pályán működött, előbb Kenessey Móricz veszprémi, majd Gallus Sándor soproni királyi közjegyzők helyetteseként. 1885-ben az igazságügyi miniszter közjegyzőnek nevezte ki Alsólendvára, ahol szeptember 20-án foglalta el szolgálati helyét. Laubhaimer Oszkár életét beárnyékolták a családi tragédiák, mert első felesége, Bartokovics Matild 1886-ban belehalt a szülésébe, és sajnos Oszkár nevű újszülött gyermeke is meghalt. 1887. március 4-én Pécsen kötött újabb házasságot Trepiny Paulával, akitől Alán, Ervin és Oszkár nevű gyermekei születtek. Közjegyzői irodáját magas szakmai tudással és igényességgel vezette és fejlesztette. Közjegyzőjelöltként Miklós Gyulát alkalmazta. Különös gondot fordított okiratai és az alkalmazott nyomtatványok külső megjelenésére is. Magyar és német nyelven készített okiratokat, de ha szükség volt rá, szlovén tolmácsot is alkalmazott. A Pécsi Királyi Közjegyzői Kamara tagjai 1897-ben a választmány póttagjának választották. Közjegyzői munkája mellett fontos szerepet játszott az alsólendvai lakosság polgári életformájának kialakításában. Tervei között szerepelt lakásának és irodájának egy ingatlanban történő elhelyezése egy olyan épületben, mely küllemében is illeszkedik a megépült Alsólendvai Királyi Járásbírósághoz, mind stílusában, mind szellemiségében. Ennek megvalósulása eredményeként a Fő utca 393. számú régi ház elbontása után, az 1907-1908--as években igényes kivitelezésű, új polgári családi házat építtetett. Otthonában a helyi értelmiség tagjait gyakran vendégül látta. Az Alsólendvai Takarékpénztár felügyelőbizottságába, majd igazgatóságába is beválasztották. Tagja volt a város képviselő-testületének, és mint szőlőbirtokos az Alsólendva Vidéki Phylloxéra és Peronospora Elleni Védekező Egyesületbe is belépett. Isoó Ferenc ügyvéd barátjával együtt közösen alapították meg a helyi társaskört, ami a város második kaszinó egyesületének számított. Rendszeresen adakozott közcélokra, bőkezű támogatója volt a polgári fi úiskolának is. Az első világháború alatt mindhárom gyermeke a fronton harcolt, ami növelte benne a bizonytalanságot és félelmet. 1918. december 20-án hunyt el Alsólendván, sírjának pontos helye a mai napig ismeretlen.
