Dr. Mártonffy Bogdán

közjegyző

Dr. Mártonffy Bogdán

kir. közjegyző Kőrösbányán (1916) kir. közjegyző Szilágysomlyón (1916–1919) kir. közjegyző Kaposváron (1921–1943)

1859-ben született Hídalmáson, Mártonffy Kajetán és danczkai Pattantyús-Ábrahám Anna gyermekeként, erdélyi örmény családban. Jogi tanulmányait a kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen folytatta, ahol 1889. október 26-án szerzett diplomát. Először ügyvédjelöltként dolgozott Szatmár vármegyében, majd a budapesti szakvizsga letétele után, 1891. szeptember 5-től több
mint húsz évig Nagyváradon dolgozott gyakorló ügyvédként. 1896. szeptember 9-én Nagyváradon házasságot kötött Jakabff y Ilonával, akitől három gyermeke született: Márta, Béla és Ilona. A Nagyváradon eltöltött idő alatt a megye és a település közéletének egyik értékes, dolgos tagjává nőtte ki magát. Ügyésze és jegyzője a nőegyletnek, Bihar vármegye tiszteletbeli főügyésze, tagja a törvényhatósági bizottságnak és több albizottságnak. Tevékenyen részt vett Nagyvárad város társadalmi életében is, irányította a kereskedelmi és iparos tanonciskola felügyelőbizottságát, valamint az állami iskolák gondnokságát, és mint főgondnok kezelte a nagyváradi állami óvodákat. 1916. április 24-én az igazságügyi miniszter kinevezte királyi közjegyzőnek Kőrösbányára, majd ugyanazon évben áthelyezte Szilágysomlyóra. Az impériumváltozás után, 1919. április 17-én a hatóságok többször felszólították a hűségeskü letételére, amit minden alkalommal megtagadott. 1920 augusztusában állásától megfosztották, de irodáját és hivatali iratait csak a fegyveres karhatalom bevonása után, határozott tiltakozás mellett adta át. Családjával együtt ekkor Magyarországra repatriált. 1920 nagycsütörtökén Szolnokon az esti órákban vette át az igazságügyi minisztertől a Kaposvárra történő áthelyezéséről szóló határozatot. Új székhelyén irodáját az Árpád utca 4. szám alatt rendezte be, a közjegyző-helyettesi feladatokat dr. Alleram Ferenc látta el. Aktívan részt vett a vármegye társadalmi és közéletében, valamint a Pécsi Királyi Közjegyzői Kamara munkájában. Hivatali elfoglaltsága mellett, szinte minden idejét a somogyiak meggyőzésére fordította, azért, hogy minél szélesebb körben felhívja a fi gyelmet arra, hogy a az elcsatolt területek nélkül nincs Magyarország. Ennek fényében haladéktalanul csatlakozott Kaposváron az „Erdélyiek asztal-társaságához”, amit közreműködésével az Erdélyiek Somogymegyei Társaságává alakítottak. A közjegyzői közlönyben két jogtudományi írása is megjelent: a „Jogerős átadó végzéssel megállapított hagyatéki tárgyalási díjak részben, vagy egészben visszakövetelhetők-e a kir. közjegyzőktől?” és „Bizonytalanság az „Utóöröklés” körül” címmel. 1943-ban saját kérésére az igazságügyi miniszter dr. Alleram Ferenccel sziráki közjegyzővel kölcsönösen áthelyezte. Állásáról ezt követően véglegesen lemondott. Élete utolsó éveit Körösszakálon töltötte. 1945. május 9-én hunyt el, ideiglenesen május 14-én a budapesti Kerepesi temetőben temették el.

Galéria