Magyar
English
Deutsch
kir. közjegyző Budapesten (1896–1901)
Zalaegerszegen született 1865. május 13-án. Apja Plihál Ferenc nagykanizsai királyi közjegyző,
anyja Horváth Gabriella. Középiskolai tanulmányait 1881-ben a kegyes tanítórend vezetése alatt álló nagykanizsai katolikus főgimnáziumban fejezte be. Érettségi után jogi tanulmányokat folytatott Innsbruckban, majd Bécsben. 1883 és 1886 között a Budapesti Tudományegyetem joghallgatója. Sikeres államvizsgái után, 1890. február 22-én szerzett jogi doktorátust Budapesten.
Előbb Sopronban joggyakornok, majd közjegyzőhelyettes édesapja, Plihál Ferenc mellett
Nagykanizsán. 1896. szeptember 17-én Újpestre nevezték ki közjegyzőnek, ahonnan saját kérésére 1901. július 26-án az édesapja halála miatt megüresedett nagykanizsai közjegyzői székhelyre helyezte át a miniszter. Közjegyzői irodája a Szentgyörgyváry (ma: Katona József) u. 3. szám alatti házban volt. Csertán Ilonával kötött házasságából Erzsébet és Éva nevű gyermekei születtek.
Nagykanizsán rövid idő alatt aktív tagja lett a város közéletének, a városi képviselő-testület tagjának is megválasztották. 1903-tól képviselő a vármegyei közigazgatási bizottságban. 1914-től a Vöröskereszt nagykanizsai fi ókjának elnöke, és ezen a téren szerzett érdemeiért
a Vöröskereszt hadiékítményes II. Osztályú díszjelvényével jutalmazták. A kommün alatt letartóztatták, majd szabadlábra helyezték. Naponta jelentkeznie kellett, de végül mégis a halálraítéltek listájára kerül. A rendszer bukása miatt szerencsére megmenekült. Huszonnégy évi közjegyzői szolgálat után, 1920. szeptember 15-én a közjegyzőségről önként lemondott. Ennek indoka egyrészt
abban rejlett, hogy neje jelentős ingatlanvagyont örökölt Kilimánban, és az ő kérelmére tevékenységét a gazdálkodás területén kívánta hasznosítani, másrészt Magyarország elcsatolt területeiről a székhely nélkül maradt kollégáit kívánta példamutató magatartásával álláshoz juttatni. A közjegyzői állásról történt lemondása nem változtatott semmit Zala vármegye életében betöltött aktív munkáján, amelynek örökös törvényhatósági bizottsági tagjává választották. 1920 és 1922 között a nagykanizsai és letenyei állampénztárak területére alakított jövedelem, vagyonadó és hadinyereményadó felszólamlási bizottság elnöke. A Zalamegyei Gazdasági Takarékpénztár Részvénytársaságnak 1904-től felügyelőbizottsági tagja, majd 1920-tól Nagykanizsán elnöke, valamint tagja az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek. A háború alatti helyiséghiány miatt megszűnt helyi társaskörnek a feloszlásáig elnöke volt. Közéleti érdemeinek elismeréséül a kormányzó 1923- ban kormány-főtanácsossá nevezte ki. 1931-től 1944-ig az országgyűlés felsőházában képviselte Zala vármegyét. 1950. december 9-én hunyt el Kilimánban, sírja a helyi temetőben elhanyagolt állapotban még ma is megtalálható.
