Magyar
English
Deutsch
kir. közjegyző Balassagyarmaton, ir. közjegyző Pécsen, kir. közjegyző Budapest III. kerületében
Sziller Péter néven született 1889. November 24-én Nagykikindán, Torontál vármegyében. Apai felmenői a bánsági sváb betelepítés során költöztek Magyarországra a 18. században.
Édesapja, Sziller Károly a katolikus elemi iskola tanítója, élénken részt vett a közéletben, német majd magyar nyelvű hetilapot szerkesztett. Édesanyja, Sztranyavszki Katalin, az állami polgári leányiskola kézimunka tanárnője volt. Elemi és gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte, és itt kezdte zenei tanulmányait is. 1907-től 1911-ig a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán tanult Budapesten, ahol 1912. november 9-én avatták a jogtudományok doktorává. 1913 decemberében a V. Kerületi Királyi Járásbíróság joggyakornoka lett, majd a Budapesti Központi Kerületi Járásbírósághoz helyezték. 1915. február 22-én egységes bírói és ügyvédi vizsgát tett Budapesten. 1916. február 29-től az igazságügyi minisztériumban alkalmazták, ahonnan 1919-ben külügyminisztériumi szolgálatba lépett át mint miniszteri titkár.1920 februárjában saját kérésére nyugdíjazták. Katonai szolgálatot nem teljesített, mert gyermekkori vörheny következtében jobb dobhártyája hiányzott. Balassagyarmaton 1916. június 7-én kötött házasságot Aninger Klára tanítónővel, akitől öt gyermeke született: Péter, Jolán, László, Teréz és Margit. 1920. március 1-jén ügyvédi irodát nyitott Balassagyarmaton, ahol hamarosan a Balassagyarmati Takarékpénztár igazgatósági tagjává és a Mezőgazdasági Gépjavító Műhely és Szerszámgyár jogászává választották. Egyik alapítója a Futura Nógrád- és Hont-vármegyei Körzeti Mezőgazdasági Hitelszövetkezetnek. Előadásokat tartott a vármegyeházán és a városházán, a katolikus körben és az evangélikus nőegyletben, cikkei jelentek meg a Nógrádi Hírlapban. Több ízben énekelt nyilvános rendezvényeken és kísért zongorán. Sztranyavszki Géza halála után, 1931. február
12-én az igazságügyi miniszter kinevezte közjegyzőnek Balassagyarmatra. Közéleti tevékenysége elismeréseként 1931 decemberében kormány-főtanácsosi kinevezést kapott. A miniszter 1934. március 2-án – dr. Madarász István halála után – a pécsi közjegyzőségre helyezte át. Családjával együtt a Király utca 1. szám alatti ház első emeletén laktak. Nevét 1934ben „Sziller”-ről „Szilléry”-re magyarosította az akkori lehetőség szerint, amit még édesapja vetett fel korábban. A pártpolitikában nem vett részt.
Életét meghatározta a mély vallásos hit, két gyermeke is az egyházi szolgálatot választotta. A pécsi püspök az Actio Catholica egyházmegyei kulturális szakosztályának vezetőjévé nevezte ki. Megválasztották a pécsi katolikus sajtóbizottság, majd a Pécsi Daloskör és a Pécsi Karének Egyesület elnökévé. Rendszeresen részt vett a máriagyüdi zarándoklatokon. 1935 őszén az országos katolikus nagygyűlés egyik szónokának kérték fel, ahol Kelemen Andorral vett részt. Az úton született ötlet eredményeképpen 1936-ban és 1938-ban megrendezték Liszt Ferenc esztergomi miséjét szabadtéren, amiben mint a szervezőbizottság tagja vett részt. A pécsi keresztény iparosok és kereskedők 1935 tavaszán felkérték az évek óta szünetelő Baross Szövetség fiókszervezetének
elnökségére, amiben 1941-ig töltött be vezető szerepet. Saját kérésére 1941. Július 25-én a miniszter a főváros III. Kerületébe helyezte át közjegyzőnek. Budapest ostromának végén súlyos tüdő-,mellhártya- és vesegyulladást szerzett, felépülése után pedig combnyaktörést szenvedett.
A közjegyzői igazoltatások után óbudai közjegyző maradt. Annak ellenére, hogy panaszt senki nem nyújtott be vele szemben, és a bíróság is elégedett volt a munkájával, dr. Ries István igazságügyi miniszter 1949 szeptemberében közjegyzői állásából elmozdította. Ettől az időponttól kezdve jogászi tevékenységet már nem folytatott. Nyugdíjat csak 1956 után kapott minisztériumi évei elismeréséül. 1972. május 11-én hunyt el, sírja a Farkasréti temetőben található.
