Magyar
English
Deutsch
kir. közjegyző, Pancsován és Mohácson
Szabadkán született 1879. október 25-én, Szlávi János újvidéki királyi közjegyző és Magyary-Kossa Ilona gyermekeként. Elemi és középiskolai tanulmányait Újvidéken végezte, majd 1898 és 1901 között a Budapesti Tudományegyetem jogi karán tanult, ahol 1902. december 23-án szerzett diplomát.
Önkéntes katonai szolgálatot teljesített Tolnán és Budapesten egy könnyűlovas ezrednél.
1905. november 14-én Hódságon házasságot kötött Vissy Irénnel, akitől három gyermeke
született: Irén, Kornél és Mária. Ügyvédi vizsgát Budapesten tett 1906. Május 7-én, majd Újvidéken dolgozott édesapja mellett közjegyzőhelyettesként. Az első világháború alatt egy bő évig a magyar királyi szabadkai 6. népfelkelő parancsnokságon, majd a miskolci megfi gyelőállomás katonai
parancsnokságánál teljesített szolgálatot sebesülési szállítmányi felügyelőként főhadnagyi
rendfokozatban. Az igazságügyi miniszter 1918. November 16-án Pancsovára nevezte ki királyi közjegyzőnek. Az impériumváltás után Magyarországra kényszerült költözni, mert közjegyzői székhelyéről kiutasították. Menekült közjegyző kollégáival 1920. január 20-án Szegednél lépett be az akkori Magyarország területére. Családjával Budapestre, rokonokhoz költözött,
ahol a Magyar Királyi Kincstári Jogügyi Igazgatóságnál nyert átmeneti alkalmazást. 1920 és 1925 között a fővárosban élt és dolgozott, mint menekült közjegyző közjegyzőhelyettesként dr. Rónay Károly, dr. Stamberger Ferenc és dr. Band Lajos királyi közjegyzők irodájában. A miniszter 1925. június 13-án áthelyezte a megüresedett mohácsi közjegyzői állásra. Közjegyzői munkássága mellett a szakma mint kiváló ornitológust tartja nyilván. Már ifj ú kora óta vonzódott a természethez.
Bejárta, kutatta, feltérképezte és megörökítette a Délvidék és az Al-Duna láp- és mocsárvidékeit. Titel, Bácska és Bánát, a pancsovai Nagyrét kedvelt vadász- és madarászterületeihez tartozott. Ő még látta ezeket a területeket természetes szépségükben, az emberi kéz beavatkozó hatásai nélkül. Többen őt tartják a madárfényképezés egyik magyar úttörőjének és atyjának. Tizenhat évesen, 1895-ben kezdte el vezetni vadász- és madarásznaplóját, amelynek utolsó kötetét már nem tudta teleírni. A szenvedélyes
vadász naplójában mégis többet fordul elő a láttam, mint a lőttem szó. Kiválóan úszott, lovagolt és evezett, de nem vetette meg a technika vívmányait sem, mert már 1910-től saját autóval és motorcsónakkal rendelkezett. Amikor Mohácsra költözött, többször kijárt a Sellyei-uradalom ártéri erdeibe, ahol szarvasra, őzre, vaddisznóra vadászott, és emellett gyakran horgászott is. Villányban
saját vadászterületet bérelt, ahová motorkerékpáron járt, a Duna-parti szőlőbirtokát saját maga művelte.
Rendszeresen publikált az Aquila, a Nimród és a Vadászati Útmutató folyóiratokban, Kittenberg
Kálmánt is barátai között tudhatta. 1947 tavaszán megbetegedett, majd egy ideig kórházba került. Ettől kezdve már csak ritkán járhatott ki az általa annyira szeretett természetbe. 1948. június 19-én hunyt el Mohácson, hamvai a helyi katolikus temetőben pihennek.
