Magyar
English
Deutsch
kir. közjegyző Csepregen (1929–1933) kir. közjegyző Zalaegerszegen (1933–1935–1949)
Unitárius vallású család, de Telman Sándor már Torontál vármegyében, Nagybecskereken született 1879. október 28-án, id. Telman Sándor és Richter Ilona gyermekeként. Középiskolai tanulmányait Nagybecskereken a kegyes tanítórend vezetése alatt álló főgimnáziumban végezte. Jogi tanulmányait 1897 és 1900 között a Budapesti Tudományegyetemen folytatta, ahol 1903. május 16-án szerzett diplomát és doktorátust. 1901-től ügyvédjelölt Zalaegerszegen, majd Budapesten. Az ügyvédi oklevelet 1905. június 7-én Budapesten szerezte meg. Katonai önkéntesi idejét az 1903–1904. évben a budapesti 1. számú honvéd gyalogezrednél
szolgálta le, majd ennek befejezéseként tartalékos hadnaggyá nevezték ki. 1904. december 17-én a Kisjenői Királyi Járásbíróság
aljegyzőjévé nevezték ki, de 1906-ban e tisztségétől megvált és az Aradi Ügyvédi Kamara tagjaként ügyvédi irodát nyitott Kisjenőn.
Ügyvédi gyakorlatot folytatott egészen az első világháború kitöréséig. 1907. január 9-én Kisjenőn kötött házasságot Bayer Ilonával, akitől Sándor és Klára nevű gyermekei születtek. A háború kitörésekor nyomban bevonult a gyulai 2. számú honvéd gyalogezredhez.
Előbb századparancsnok, majd zászlóaljsegédtiszt. Harcolt a montenegrói és olasz fronton egyaránt, ahol 1916. augusztus 8-án a VI.
görzi csatában könnyebb sebesüléssel főhadnagyként olasz hadifogságba került. Szicília szigetére, Piazza Armezina városába internálták,
és innen fogolycsere keretében 1918 áprilisában került haza. A háború végén mint szakaszvezető százados szerelt le. Kitüntetései: III. osztályú Katonai Érdemkereszt hadi ékítménnyel, Signum Laudis kardokkal, Károly-csapatkereszt, Katonai Jubileumi Kereszt. 1921 őszén repatriált Magyarországra, és Budapesten helyezkedett el, ahol ideiglenesen a Kereskedelemügyi Minisztériumban akkor
alapított légiforgalmi szakosztályon alkalmazták. A miniszter 1922-ben légiforgalmi főfelügyelővé nevezte ki, és kirendelte a Magyar
Légiforgalmi Részvénytársaság és az Aeroexpress Részvénytársaság miniszteri biztosául. A Kereskedelemügyi Minisztérium légiforgalmi
szakosztályában mint jogügyi előadó működött. A fi atal magyar repülés ügyének fejlesztésében komoly szerepet vállalt.
A polgári légi közlekedés jogszabályi kereteinek kidolgozásában meghatározó a munkássága. Mint általánosan elismert szakember,
a légijog csekély számú szakemberei között az elsők közé küzdötte fel magát. Részt vett az 1926. évi XII. tc. alatt törvénybe
iktatott osztrák–magyar légügyi egyezmény kidolgozásában. A Magyar Aero Szövetség is tagjai közé választotta, a miniszter pedig
elismerésben részesítette. Társszerzője dr. Sándorfi Kamill királyi kúriai bíróval A légi közlekedés magyar jogszabályai című
munkának. 1925. augusztus 1-jével megvált az állami szolgálattól mely alkalommal miniszteri dicsérő elismerést kapott. Ettől az időponttól egészen 1929. szeptember 15-ig dr. Madarász István, a Pécsi Királyi Közjegyzői Kamara elnöke mellett közjegyzőhelyettesként dolgozott,
és egyidejűleg a kamara elnöki titkári feladatait is ellátta. E minőségében a közjegyzői kar életében alaposan elmélyedt. Több közérdekű
javaslatot és előterjesztést dolgozott ki az örökösödési eljárás novellájának életbe léptetése alkalmával is. A kamara elnöke folytán több módosítás kezdeményezője volt. 1928-ban jelent meg először Az örökösödési eljárás és az azzal kapcsolatos jogszabályok
mai érvényükben című munkája. 1929. május 24-én az igazságügyi miniszter Csepregre nevezte ki királyi közjegyzőnek,
majd 1933. április 20-án Zalaegerszegre helyezte át. Letelepedése után hamar bekapcsolódott a város kulturális és társadalmi életébe. Tagja Zalaegerszeg város képviselő-testületének, a vármegye törvényhatósági bizottságának és több bizottságnak. Elnöke a város pénzügyi és jogi bizottságának, a Zalaegerszegi Közművelődési Egyesületnek. Alelnöke a MOVE helyi osztályának, tagja
a Tűzharcos Szövetség vármegyei választmányának. Székhelye 1935-ben a Pécsi Királyi Közjegyzői Kamarától a Szombathelyi Királyi
Közjegyzői Kamarához került átcsatolásra. A kamara tagjai a választmány tagjának és a fegyelmi bíróság tagjának is megválasztották.
Közéleti és társadalmi tevékenysége elismeréseként a kormányzó 1939. március 27-én kormány-főtanácsosi címben részesítette.
1945 és 1949 között utolsó elnöke a Szombathelyi Királyi Közjegyzői Kamarának. Állami szolgálatba nem vették át. Élete utolsó éveiben Alsónemesapátiban élt. 1955. április 25-én hunyt el Zalaegerszegen, sírja a Göcseji úti temetőben található.
