Magyar
English
Deutsch
közjegyző Szekszárdon
Willmann Mátyás néven született 1883. december 15-én Hódságon, Willmann Mátyás földbirtokos és Bernhausen Raichle Mária gyermekeként. Középiskolai tanulmányait az újvidéki római katolikus gimnáziumban végezte, majd 1903-tól 1907-ig a kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem jogi karán tanult, ahol 1908-ban szerzett jogi doktorátust. Az egységes bírói és ügyvédi vizsgát 1911-ben tette le, és mint fi atal ügyvéd Hódságon nyitott saját ügyvédi irodát. Kiváló képességeinek köszönhetően rövid idő alatt magas ügyfélkörre tett szert. 1912-ben Bács-Bodrog vármegye tiszteletbeli tiszti főügyészévé választották. A háború kitörésekor szolgálaton kívüli hadnagyként vonult be az 5. császári és királyi lovas tüzérosztályhoz, ahol előbb mint lókórházparancsnok, később mint a kémelhárító különítmény parancsnoka működött. Az őszirózsás forradalom alatt a hódsági nemzeti gárda parancsnokaként tevékenykedett. 1918-ban tartalékos századosként szerelt le. Kitüntetései között az 1908-ban kapott Szolgálati Érem, a Háborús Emlékérem és a Nemzetvédelmi Kereszt szerepel. Házasságot kötött Th urszky Margittal, akitől Mátyás és Frigyes nevű gyermekei születtek. Hódságon egészen 1941-ig folytatta ügyvédi hivatásának gyakorlását. A 881 hold nagyságú családi birtokból a szerb kisajátítás után csak 553 holdnyi terület maradt, aminek vezetését saját kezébe vette. Jeles lótenyésztő szakember hírében állt. A szerb megszállás alatt birtokán a belterjes mezőgazdasági munkálkodás mellett lótenyésztéssel foglalkozott. Méneséből főleg a lipicai és arab telivér lovai voltak híresek. Szakkönyvekben és folyóiratokban tanulmányokat írt a lótenyésztésről. A Bács-Bodrog Vármegyei Gazdasági Egyesület Lótenyésztési Szakosztályának társelnökének is megválasztották. A gazdálkodást 1933-ig folytatta, amikor eladta birtokát. Elnöke volt továbbá a Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetségnek is, melynek hódsági fi ókját ő alapította. Nevéhez fűződött továbbá a hódsági tűzoltó egyesület megalapítása és a járás területén a lótenyésztési szövetkezet megalapítása. A Délvidék visszatérte után, 1941-ben a magyar igazságügyi miniszter közjegyzővé nevezte ki Hódságra. A magyar mellett német és szerb nyelvi jogosítvánnyal is rendelkezett. Új hivatását csak rövid ideig tölthette be. Az impériumváltás után Magyarországra repatriált. 1946-ban a miniszter áthelyezte Szekszárdra, de állami szolgálatba már nem vették át, ezért 1950. február 9-én működése megszűnt. További sorsa és halálának időpontja ismeretlen, sírja a szekszárdi Újvárosi temetőben található.
