kir. közjegyző Szekszárdon
A Vas vármegyéből származó felsőeőri Nagy család a legrégibb magyar nemesi családok közé tartozik, tagjai már 1235-ben IV. Béla király alatt nemesi jogokkal rendelkeztek. A család egyik ága Tolna vármegyében, Dunaföldváron telepedett le. Felsőeőri Nagy János 1825-ben született Dunaföldváron, id. felsőeőri Nagy János és házastársa gyermekeként. Apja több éven át Dunaföldvár jegyzőjeként dolgozott. Felsőeőri Nagy János a családi hagyományt folytatva jogi tanulmányokat végzett, majd beállt katonának. Az 1848–49-es szabadságharcban honvéd főhadnagyi rangban harcolt. Csapó Vilmos ezredesnek, az ozorai hős főhadnagynak segédtisztje volt. A világosi fegyverletétel után Csapóval együtt életveszély között menekült és rejtőzött egy ideig, de végül önként jelentkezett az osztrák katonai hatalomnál. Az elfogatástól a Dunaföldváron éppen átutazó báró Auguss Antal tudta csak megmenteni. A viszonyok rendeződése után törvényszéki bíróként dolgozott, majd 1875-ben Szekszárd város első királyi közjegyzőjének nevezték ki. Házasságot kötött Tóth Teréziával, akitől Emma, Béla, László, István és Erzsébet nevű gyermeke született. Tagja volt Tolna vármegye törvényhatósági bizottságának és a helyi kaszinónak. 1900. augusztus 30-án hetvenöt éves korában érte a halál, aminek hírére a megyeházára, a kaszinóra, a városházára, az igazságügyi palotára és a takarékpénztárra is kitűzték a fekete zászlót. Szeptember 1-jén temették a szekszárdi Alsóvárosi sírkertben lévő családi sírboltba.