Magyar
English
Deutsch
kir. közjegyző Zalaegerszegen (1931–1948)
1867. március 20-án született Verebélyen, id. Samassa János és Süteö Adalberta gyermekeként. Apja később élete végéig érseki jószágigazgatóként dolgozott Egerben. Samassa János gimnáziumi tanulmányait a ciszterci rend egri gimnáziumában végezte.
Az 1887-88. tanévben a Budapesti Tudományegyetemen, majd Grazban hallgatott jogot.
Tanulmányai befejeztével a hadsereg szolgálatába lépett, és először önkéntesként a császári és királyi 13. huszárezredben, majd a 5. huszárezrednél töltött tíz esztendőt a tényleges állományban. 1896-ban főhadnagyi ranggal ment tartalékba.
1896. szeptember 12-án Pozsonyban kötött házasságot moosi és festensteini Lanser
Mariannával. Négy esztendeig Heves vármegye központi szolgabírájaként dolgozott, tiszteletbeli főszolgabírói
címmel. 1898. június 30-án államtudományi fokozatot szerzett. 1899-ben az Egri Érseki Joglyceum
tanárává nevezték ki a közigazgatási jog és a statisztika rendkívüli tanáraként. Tagja volt Eger város képviselő-testületének és Heves vármegye törvényhatósági bizottságának is. 1901-ben országgyűlési képviselővé választották Kápolna településen, a Szabadelvű Párt programja alapján. E pártból Apponyi Alberttel együtt 1904-ben kilépett, és tagja lett az új Nemzeti Pártnak, majd követte Apponyit
a Függetlenségi és 48-as Pártba. Választói kerülete e párt programjával 1905. február 27-én egyhangúlag újból megválasztotta.
Jegyzője volt a Függetlenségi Pártnak. Kolozsváron 1910. február 19-én jogtudományi doktorátust szerzett. 1909-től 1914-ig
bejegyzett ügyvédjelölt Budapesten Szilárd Ferenc és Haifás Ödön ügyvédek mellett. Az első világháborús katonai mozgósításkor
bevonult, és először különböző beosztásokban szolgált a hátországban. 1916 nyarán az 1. honvédhuszár pótszázadnál kiképző beosztásban működött. 1918 februárjában az olasz harctérre került a 10. hadsereg-parancsnokság
kiképzési felügyelőjének segédtisztjeként. A háború lezárása után leszerelt, és 1921. április 11-én letette az egységes bírói és ügyvédi vizsgát. 1920-tól a Budapesti Királyi Közjegyzői Kamarában közjegyzőhelyettes dr. Jeszenszky István, dr. Janits Imre és dr. Cholnoky Imre
budapesti közjegyzők mellett. Az igazságügyi miniszter 1926. március 16-án Tiszafüredre nevezte ki közjegyzőnek, ahonnan március 18-án saját kérésére áthelyezték Salgótarjánba, 1927. március 9-én Rétságra, végül 1931. március 12-én Zalaegerszegre. Samassa Jánost nem kerülték el a gondok új székhelyén. Irodájának alkalmazottai 1931-ben csődöt jelentettek főnökükkel szemben, mert hónapok óta nem kaptak fi zetést. 1933. december 29-én a Pécsi Törvényszék mint közjegyzői fegyelmi bíróság Samassa János közjegyzőt tizennégy rendbeli fegyelmi vétség miatt állásvesztésre ítélte. A döntést a Kúria fegyelmi tanácsa 1934-ben megsemmisítette. Dr. Samassa János 1948. november26-án hunyt el Zalaegerszegen, a helyi Göcseji úti temetőben helyezték örök nyugalomra. Sírja ma már nincs meg.
