Magyar
English
Deutsch
kir. közjegyző Tasnádon (1913–1920) kir. közjegyző Zircen (1921–1923) kir. közjegyző Kaposváron (1923–1949)
1883. május 20-án Torda-Aranyos vármegye Torda nevű településén született. Apja Májay István tanár, aki negyven éven át tanított
a tordai unitárius algimnáziumban, majd annak megszűnése után az ottani polgári fi úiskolában, anyja Binecz Etelka. Májay Dezső tizenkét éves koráig szülővárosában nevelkedett, majd apja halála után a kolozsvári unitárius kollégiumba került, ahol 1901-ben jeles eredménnyel érettségizett. Egyetemi tanulmányait a kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen végezte, ahol 1905-ben az államtudományok, 1907-ben a jogtudományok doktorává avatták. Az ügyvédi vizsgát 1909-ben tette le, majd ezt követően fi gyelme a közjegyzői pálya felé fordult. Előbb a marosvásárhelyi, majd a székelyudvarhelyi királyi közjegyző állandó helyettese, ahonnan Budapestre került dr. Charmant Oszkár királyi közjegyző mellé. A fővárosban töltött évek alatt ismerkedett meg majdani feleségével, a Népszínház akkori igazgatójának, apagyi Evva Lajosnak a lányával, Evva Sárával. Budapesten 1912. szeptember 18-án kötöttek házasságot, két gyermekük született: István és Balázs. Az igazságügyi miniszter 1913. március 1-jén kinevezte közjegyzőnek Tasnádra. Az impériumváltozás után családjával együtt Magyarországra repatriált. A miniszter 1921-ben először Zircre, majd 1923-ban Kaposvárra helyezte át. Irodáját az Irányi Dániel utca 7. szám alatt nyitotta meg, ahol elődeinek, Schäff er Alajosnak és Bárdió Györgynek is működött az irodája. Rövid idő alatt a kaposvári társadalom meghatározó tagjai közé került. Családi házat vásárolt a Németh István utca 32. szám alatt. A város kulturális, társadalmi és politikai életében is fontos szerepet töltött be. Alelnöke volt az Erdélyiek Somogymegyei Társaságának, tagja az unitárius egyház igazgatótanácsának mint egyházi tanácsos, és a kaposvári szórvány gondnoki tisztét is betöltötte. Életét súlyos családi tragédiák kísérték végig, mert meg kellett érnie mindkét gyermeke elvesztését. Közjegyzői munkája mellett aktívan politizált, tagja volt a megyebizottságnak és a városi képviselő-testületnek. 1934-től a Nemzeti Egység Pártja, majd a Magyar Élet Pártja körzeti tisztségviselője, 1937-től a kaposvári kerületi szervezetének vezetője.1935-ben és 1939-ben az általános választások alkalmával választási elnök volt Kaposváron. A kormányzó gróf Teleki Pál miniszterelnök előterjesztésére közhasznú érdemes tevékenysége és közjegyzői munkája elismeréseként 1939. október 11-én kormány-főtanácsosi címet adományozott részére. A Pécsi Királyi Közjegyzői Kamara választmányi tagjai közé is beválasztották. A kamara titkáraként lelkiismeretesen és alaposan készítette el a közgyűlési éves jelentéseket. A polgári közjegyzőség megszüntetését követően állami közjegyzőnek már nem vették át. Működése 1950. január 31-én megszűnt, és leltározott iratait dr. Goitein Gábor állami közjegyzőnek adta át. Az állását elvesztő, több családi tragédiát megélt, idősödő közjegyzőt az uralkodó hatalom igyekezett anyagilag is ellehetetleníteni. Az ötvenes években minden vagyonától megfosztva, egyik napról a másikra kitelepítették. Élete utolsó éveit feleségével a Kaposvár melletti Hetes községben töltötte, ahol először a helyi pap fogadta be, majd a falu szélén kapott egy kis házat. Hosszas szenvedés után, súlyos betegségben 1958. április 3-án hunyt el Hetes községben. A kaposvári Keleti temetőben, az általa 1932-ben építtetett családi sírboltban helyezték örök nyugalomra.
