kir. közjegyző Nagykanizsán (1875–1901)
1830-ban született a Fejér vármegyei Perkátán, Plihál Vencel és Kőnig Mária gyermekeként. Ötödikes gimnazistaként bekapcsolódott az 1848–49-es szabadságharc eseményeibe, mert honvédnek állt. Őrmesteri rangban a 16. Huszárezredben szolgált. A forradalom leverése után büntetésként tíz év katonai szolgálatra ítélték. Szabadulása után került Zala vármegyébe. A zalaegerszegi járásnál 1863-ban harmad aljegyzőként kezdett dolgozni, majd 1867-től másod aljegyző, 1869-től első aljegyző.
1864-ben házasságot kötött Horváth Gabriellával, akitől Viktor nevű gyermeke született.
Kiváló képességeinek is köszönhetően 1869-ben főszolgabírónak választották, majd a törvényszék megalakulásakor bírói kinevezést kapott. A polgári közjegyzőség megalakulásakor, 1875-ben az igazságügyi miniszter királyi közjegyzőnek nevezte ki Nagykanizsára. Irodája a Széchenyi tér 5. szám alatt (ma Katona József utca 1.) működött. 1875 és 1900 között több alkalommal is megválasztották
a Pécsi Királyi Közjegyzői Kamara elnökhelyettesének. Zala vármegye és Nagykanizsa város közéletében és társadalmi életében élete végéig vezető szerepet vitt. Alapítója a Nagykanizsai
Szabadelvű Körnek, tagja a törvényhatósági bizottságnak, a közgyűlésnek és elnöke a pénzügyi bizottságnak. Vezetőjének választotta az 1894. december 30-án Nagykanizsai Szépítő Egylet néven újraalakult Nagykanizsai Szépészeti Egyesület is. Aktív tagja volt a helyi társaskörnek, felügyelőbizottsági tagja a Zalamegyei Gazdasági Takarékpénztárnak, valamint nagyvonalú támogatója a nagykanizsai főgimnáziumnak. Hetvenegy éves korában, 1901. március 10-én hunyt el Nagykanizsán, másnap a helyi katolikus temetőben temették el. Sírja ma már nincs meg.