Magyar
English
Deutsch
közjegyző Perlakon
Kotor településen született 1895. évi február 24-én, Sebestyén István és Matotek Klára
hetedik gyermekeként. Elemi iskoláit szülőfalujában, a gimnáziumot Nagykanizsán végezte. 1916. június 24-én érettségizett a nagykanizsai római katolikus főgimnáziumban. A középiskola nyolcadik osztályából az akkori 20. honvéd gyalogezredhez vonult be, és az első világháború végéig a wolhyniai és az isonzói állomásharcokban vett részt. Kezdetben mint raj-, később mint szakaszparancsnok
több ütközetnél is helytállt, harcolt Piavénél is. Háborús kitüntetései: a Tűzkereszt és
a kettős Károly-csapatkereszt. Az első világháború végével, 1918-ban beiratkozott Budapesten a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemre, ahol 1921. Április 30-án jogtudományi doktorátust szerzett. Diplomája megszerzése után Perlakon telepedett le, és lakhelyét a Délvidék Magyarországtól történt elcsatolását követően sem hagyta el. Magyar, horvát, szerb, szlovén, német és
orosz nyelven is beszélt. Több évig ügyvédjelöltként dolgozott, majd az Újvidéki Ítélőtáblán
1925. november 24-én sikeres ügyvédi vizsgát tett. 1926. április 5-én Csáktornyán kötött házasságot
Wirth Etelkával, három gyermekük született: Xénia, György és László.
Perlakon saját ügyvédi irodát nyitott. A város ismert és elismert polgárai közé tartozott,
aktívan részt vállalva a település kulturális és társadalmi életében. Ügyfelei között nem tett különbséget származás vagy nyelv alapján, de mindenkit próbált inteni a felesleges túlzásoktól. Munkájával mindig – nemzetiségtől függetlenül – a Muraköz lakosságának érdekvédelmét szolgálta. 1941 áprilisában a Perlaki Járásbíróság elnökének, majd december 23-án perlaki közjegyzőnek nevezte ki a miniszter. Szerb-horvát nyelvi jogosítvánnyal is rendelkezett. Néhány év békében eltöltött munkás év után,
1945-ben a Muraközt ismét Jugoszláviához csatolták, így közjegyzői székhelyét elvesztette. A közeledő front miatt minden vagyonát hátrahagyva kellett családjával menekülnie. Némi ausztriai kitérő után Nagykanizsára költözött, ahol új életet kezdett. 1946 decemberétől 1949 decemberéig dr. Gáspár Ödön nagykanizsai közjegyző helyettese, majd egy rövid ideig dr. Csákay Albert közjegyző irodája részére hivatalból kirendelt helyettes. A polgári közjegyzőség megszüntetését követően
állami szolgálatba nem vették át, ezért a Nagykanizsai Szálloda és Vendéglátó Vállalatnál
utókalkulátor és anyagkönyvelőként tudott elhelyezkedni. 1952-ben családjával együtt kitelepítették
Nagykanizsáról a Hortobágyra, ahol mezőgazdasági munkát kellett végezniük 1953-ig. Ekkor Ürömre költözött a lányához, majd Vácon telepedett le. Az óbudai szesz- és lesztőgyárban kapott segédmunkási állást mint udvaros, később mint raktáros. Életrajzát, amiben a Muraköz mindennapjaiba és az országok hatalmi politikájába is betekintést enged, Ahogy én láttam… címmel írta meg.
Vácról Óbudára járt be naponta, egészen 1962. július 22-én bekövetkezett hirtelen haláláig. Egy nappal később temették, sírja a váci Alsóvárosi temetőben található.
