kir. közjegyző Szekszárdon
A szenterzsébeti Szakáts család ősi székely eredetű, egyik őse az 1600-as évek elején telepedett le Udvarhelyszék Szenterzsébet nevű községében. 1618. november 2-án Szakáts István és törvényes utódai címeres nemeslevelet kaptak Bethlen Gábor fejedelemtől. Szakáts István 1900. augusztus 10-én született Kőrösbányán, Szakáts István és Lohs Minka gyermekeként. Apja id. Szakáts István bíró, az ősi Hunyad vármegye törvényhatósági bizottságának tagja, több éven át elnöke volt a Kecskeméti Királyi Törvényszéknek. Szakáts István gimnáziumi tanulmányait a szászvárosi református kollégiumban végezte, majd 1917-ben a Ludovika Akadémia növendéke lett. Önkéntes tűzvonalbeli szolgálatot teljesített a Székely Hadosztály erdélyi harcaiban. 1919. június 24-én részt vett a ludovikások ellenforradalmi megmozdulásában, ezért később halálra ítélték, majd a döntést tízévi kényszermunkára változtatták. Több hónapig gyűjtőfogházban, illetve internálótáborban raboskodott. Kiszabadulása után alhadnagyként szolgált a Ludovika Akadémián. 1920. augusztus 20. és 1921. november 1. között hadnagy, majd szakaszvezető hadnagy a Nemzeti Hadseregben. 1922. június 24-én jogi diplomát szerzett a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetemen Budapesten. A berlini és müncheni egyetemeken közgazdasági és társadalomtudományi tanulmányokat folytatott, és egy rövid ideig a német fi lmszakmában tevékenykedett. 1927. február 7-én az egységes bírói és ügyvédi vizsgát is letette. 1927. március 26-tól 1929. május 1-ig bejegyzett ügyvéd a Budapesti Ügyvédi Kamarában. 1929. május 1-től közjegyzőhelyettes Barcs Ernő budapesti közjegyző mellett. 1930. május 1-jén kötött házasságot Németországban, Köln-Mülheimben Schwartner Lottével, akitől Pál nevű gyermeke született. Az igazságügyi miniszter 1936. december 22-én közjegyzőnek nevezte ki Szekszárdra. Irodáját a Garai tér 12. szám alatt nyitotta meg. Németül és románul is tökéletesen beszélt. Jelentős szerepet játszott Szekszárd politikai életében, vezető tagja volt több városi társadalmi egyesületnek. Jogi munkássága mellett jelentős irodalmi tevékenységet folytatott, felelős szerkesztője volt a Virradat című hétfői lapnak. Cikkei több napilapban és folyóiratban jelentek meg. A közjegyzőségtől 1946. augusztus 11-től elmozdították. Külföldre, az Amerikai Egyesült Államokba és Kanadába távozott, ahol lelkes képviselője volt a magyar irodalomnak. 1965. szeptember 20-án Kanadában, Londonban hunyt el. Hamvait családja hazahozatta, és 1969. július 29-én a Farkasréti temetőben lévő családi sírboltban, szülei mellett helyezték örök nyugalomra.