velikei és besenyői Skublics Imre (1848–1934)

közjegyző

kir. közjegyző Alsólendván

kir. közjegyző Alsólendván (1876–1886) kir. közjegyző Zalaegerszegen (1886–1933)

Zalaegerszegen született 1848. január 29-én, Skublics Gábor és Kohanovszky Antónia gyermekeként. Középiskolai tanulmányait Nagyszombaton, Szombathelyen és Pozsonyban folytatta, majd 1869 és 1871 között a Pécsi Jogakadémia hallgatója. 1872 és 1874 között királyi törvényszéki aljegyzőként dolgozott Zalaegerszegen, majd 1874-től 1876-ig ügyvédjelölt a fővárosban. 1874-ben házasságot kötött Prosch Zsuzsannával, akitől nyolc gyermeke született: Gábor, Antónia, Rafael, Béla, János, Marianne, Lajos és Zsuzsanna. Ügyvédi oklevelét Budapesten 1876. február 23-án vette át, ahol ezt követően saját ügyvédi irodát nyitott. Az igazságügyi miniszter 1876-ban az Alsólendván újonnan létesített közjegyzői székhelyre nevezte ki közjegyzőnek. 1886-ban saját kérésére a miniszter Zalaegerszegre helyezte át, ahol munkáját június 22-én kezdte meg. Zala vármegye életében jelentős szerepet játszott, különösen Jankovich főispán ideje alatt, amikor az állandó választmány elnöki tisztségét is betöltötte. Évtizedeken át tagja volt a vármegyei törvényhatósági bizottságnak
a közjegyzői kamara delegáltjaként. Zalaegerszeg lakossága a városi képviselőtestületbe is beválasztotta, illetve több bizottságban is aktív munkát végzett. Alapítója tagja volt a Természettudományi Társaságnak és rendes tagja a Balatoni Szövetségnek. Jótékonyságáról közismert volt, aki kérni ment hozzá, az soha üres kézzel nem távozott. A IV. Károlytemplom építéséhez huszonhatmillió koronával
járult hozzá. Kedvelte a sportokat is, sokan őt látták először Zalaegerszegen biciklizni. Közjegyzői munkája mellett ideje egy részét
Balatonfenyvesen, illetve közigazgatásilag az akkor még odatartozó Máriatelepen töltötte, ahol szőlőbirtokkal rendelkezett. Egyik kedvenc
időtöltése közé tartozott a borászkodás, de nyaranta a Balaton vizében is gyakran megmártózott vagy éppen vitorlás hajójával
szelte a habokat. Hosszú éveken át tartó munkásságának lismeréseként a kormányzó 1933. december 22-én királyi kormány-főtanácsosi címet adományozott részére. Közel ötven évig működött közjegyzőként Zalaegerszegen, 1933-ban vonult végleg nyugdíjba, és ettől az időponttól kezdve idejét megosztva hol Budapesten, hol a Balaton melletti birtokán tartózkodott. 1934. június 26-án hunyt el Máriatelepen,
sírja ma a balatonmáriafürdői Ó-temetőben található.

Galéria