kir. közjegyző Szarvason, kir. közjegyző Mosonmagyaróváron
1888. február 13-án született Felvincenen, Nyárády Lajos és lécfalvi Szacsvay Klára gyermekeként. Középiskolai tanulmányait Kolozsváron végezte, majd jogi doktorátust szerzett, és 1914. május 9-én Marosvásárhelyen ügyvédi szakvizsgát tett. 1914. június 10-én felvételt nyert a Pécsi Ügyvédi Kamarába ügyvédként, dombóvári székhellyel. A világháború kitörésekor hadba vonult és közel negyven hónapig harctéri szolgálatot teljesített. Vitéz katonai magatartása elismeréseként számos kitüntetésben részesült. 1919-től újra ügyvédi gyakorlatot folytatott Dombóváron. Többek között az Esterházy hercegi hitbizomány ügyésze volt és Tolna vármegye tiszti főügyészének is megválasztották. Az igazságügyi miniszter 1937. szeptember 18-án királyi közjegyzőnek nevezte ki Dombóvárra, ahol e minőségében közel három hónapot dolgozott, mert saját kérésére ez év december 7-én Szarvasra helyezték át. Új székhelyén elnöke volt a Baross Szövetség fi ókjának. A Vitézi Rend törzsszéktartóságának igazolványa dr. Nyárády István közjegyzőt a „vitéz” jelző használatára jogosította fel. A Szarvasi Igazoló Bizottság 1945. január 27-én kelt határozatával áthelyezésre ítélte, így 1946. március 14-től Mosonmagyaróváron teljesített szolgálatot. Az igazoló bizottság határozata 1949-ben töröltetett és Nyárády István igazoltnak minősült. Állami szolgálatba már nem vették át, ezért közjegyzői működését 1949. december 31-én megszüntette. További sorsa ismeretlen.