Bánffay Simon: KEDVES BARÁTOM

dr. Bánffay Simon írásaiból

„Szeretnék rád apprehendálni, ha tehetném hiszékenységem miatt, merthogy el tudtad hinni azt, miszerint Bécsben voltam és nem látogattalak meg, vagy ottlétemnek valami jelét nem adtam volna, – azt nem gondoltam. Ha én Bécsbe mennék már csakugyan, te vagy az egyetlen kit okvetlenül meglátogatok, vagy ha nem volnál Bécsben, tudatnám veled, hogy kerestelek. Hogy a litteraturával folyvást foglalkozol, annak örülök, ha a motívum kenyérkeresés is, mi, kik olvasunk, nemigen nézzük a motívumot, ha az eredmény jó. Örülök, ha irodalmi munkáid konyhádra hoznak valamit, de annak is örülök, hogy hivatalos foglalatosságod mellett találsz időt írni – és sajnálkozva látnám hallgatásodat főleg most, midőn a kétségtelenül sok magyar író közt annyi a felületes, hogy szinte elmegy az ember kedve az olvasástól. Azért csak írj, és pedig minél többet. Hogy a Magyar Sajtó redactiójánál megemlékeztél rólam, igen köszönöm, de csakugyan jól gondoltad, hogy nem nekem való, főleg most, mikor az ily irodalmi vállalat a legproblematikusabb minden vállalat közül. Úgy látszik, a rendőrség minden sajtótörvény dacára uralkodik az írók felett épp annyira, mint ama törvények előtt, márpedig ily superioritás alatt bajos katonáskodni. Mit gyermekeidről írsz, mulattatott, csak hadd egyenek, annál erősebbek lesznek. Azt hiszem, ők se törödnének vele, ha nekik is mint valaha apjoknak, a földről kellene fölszedni a babot, – mely körülmény számtalanszor eszembe jut, és tragicomicussága fölött még mindig nevetek. Örülök, hogy kedves nőd egészséges és szívemből kívánom, hogy az is maradjon, mert ezt tartom egy család legnagyobb kincsének. Én a húsvéti ünnepeket Bécsben akarom tölteni, s akkor remélem, hogy családodat is megláthatom. Hogy Hugó gavallér, nem csodálom,mert neki ezen életre legfőbb hajlama van, úgy hiszem, most van elemében, csak pénze sokáig tartson, hinni akarom azonban, hogy egészen nem henyél, mert ilyformán igen hamar kiürülne az erszény. Bár másfelől tudom azt is, hogy Hugó csak akkor tud dolgozni, ha pénze nincs. Én a tavaszt Bécsből, illetőleg Sopronbóli (hol apr.15-én censurát teszek) visszajövetelem után Nyitra megyében töltöm Szokolóczon, hol circiter július végéig maradok, ha t.i. jól fogom magam érzeni, s Pécsett más dolgom nem lesz, aztán haza jövök és elkezdek fürjezni: és le nem teszem a puskát egész január végéig; így élek én itt Pécsett, vadban mindig bővelkedem, mit sokan irigyelnek. A múlt saisonban lőttem összesen 132 db fürjet, 10 foglyot, 32 szalonkát, 47 nyulat, 6 rókát, 1 őzet és 3 réczét; – ez a mi vidékünkre elég. Engedd meg, hogy ezek olvasásával untatlak, de ez hozzátartozik, hogy arról, miként élek itt Pécsett, fogalmad lehessen. Ezek mellett szőlleimmel vesződőm, melyek az idén excellens bort adtak. Ha újak nem volnának, küldenék egy-két akót, de így még nem igen innivalók. Quod differtur non aufertur. Isten áldjon, minden szépet nődnek. Téged ölelve vagyok, régi jó barátod. Simi Nőm ismeretlenül is üdvözöl bennetek, s minden szépet izen.