Berzsenyi János: EMLÉKEZTETŐ ÍRÁS

Szemelvények dr. Berzsenyi János írásaiból

. július -ről Kovács Lajos kedves barátomhoz.

Ha az együtt átélt ifj úkor sok álma
Közöttünk örökös kapocsként nem állna, –
Ha szívemhez nőve nem volnál már régen
– S búsan elmerengve sok letűnt emléken –
Nem tudnám; Te vagy csak, akitől a lelkem
Sohasem fordult el csalódással telten;
Akkor is képzelmem bűvös lepke szárnya
Ma Téged keresne, ma Te hozzád szállna!
Eggyé fűz bennünket a mai nap súlya…
Úgy látom, mintha a Mindenható ujja
Intene; imádkozz, előtted az oltár;
Emlékezzél vissza, mikor – ifj ú voltál!
Csupa tűz volt lelked. Arcod pírban égett;
A mindent lebíró vágy s akarás végett!
S ha e vágyak elé a sors dobott gátat;
Nem lankadva, újra kezdted a munkádat!
Emlékek zsonganak a lelkemen által…
Szinte fülembe cseng az ismert madárdal;
A „vokator” hívó, esdő panaszdala!
S míg az ősi háznak terített asztala
Magakínálással várja a vendéget;
A két ponny után futni látlak – Téged! –
Oh, mit adnék érte, ha lelkem szép álma
Csak egy percig újra valósággá válna?...
De mögöttünk áll már az egész nagy világ!
Nekünk nincs madárdal, nem nyílik már virág,
Ha néha itt – amott mégis megjelenünk,
Nem visz oda más, csak – múltunk, meg jelenünk!
A jövőre nézni botor ábránd, dőre,
Ugyan mit néznénk mi kíváncsin előre?
Ma még együtt vagyunk, vígan és meghitten…
Én édes Barátom, éltessen az Isten!