Cholnoky Imre: ELŐSZÓ

Szemelvények Cholnoky Imre írásaiból

„Tisztelt Barátom!  Távol áll tőlem, hogy akár a költői név, akár e dicsőség után vágyakozzam, – éspedig  azért, mert nem érzek magamban hivatást azon választottak sorában díszelegni,  kiknek bölcsőit az ihletség Muzsái ringatták.  S ha mégis, egyszerű gondolataim némelyike, költemény alakjában öltözve jelenik  meg, úgy ez csakis annak tulajdonítható, hogy a Pegazus – felkapva a szárnyaira –  azon kellemes világba ragadott, mely a fogékony lélekre ellenállhatatlan varázst  gyakorolva lantot ad a kézbe, hogy bájos hangjaiban önmaga gyönyörködhessék.  Csupán csak unszolásaitoknak engedek tehát akkor, midőn e kis füzetet – a ti irántatok  viseltetett tiszteletem kifejezéséül a nyilvánosságnak átadom azon reményben,  hogy éppen ezen ok lesz azon palást, melybe a critika elől burkolozhatom.  »Dixi et solvavi animan meam.«  Szatmár, 1895.