Szemelvények id. Takács Jenő írásaiból
Kisded rózsa, mely kezében
Nyugvál, légy oh üdvözölt!
Mind szárad, szívem reménye,
Szinte olyan játszi zöld.
Ha a szerencse elhagyott,
S csapásait reád
Zúdítva, ellened töre
Szeresd e szép hazát!
Ha száműzött a sors keze
Belőle s elhagyád;
Akárhova vezet hajód:
Szeresd e szép hazát!
A vagy a dühös óceán
Hordoz, s vihar zaját
Remegve féli kebeled:
Szeresd e szép hazát!
Ha fájdalmad, s kínod között
Nincs enyhítő barát,
Keress az Istennél vigaszt:
S szeresd e szép hazát!
EGY RÓZSÁHOZ
HA…
De ki tudja, a remény, mit
Velem táplál e kebel,
Nem hervad-e – mint tél holnap –
Hava, észrevétlen el?